virágleventevélemény

Te melyik nemzetet utálod a legjobban? Nos, nálam valami megváltozott az EB alatt ezzel kapcsolatban.

Én speciál a németeket ki nem állhattam. Valamiért annyira unszimpatikus, felsőbbrendűnek gondolt a tudatuk, és az erre utaló cselekedeteik, hogy el sem tudom mondani mennyire taszítottak. Neked is vannak hasonló előítéleteid? Olvasd végig a cikket, biztos, hogy máshogy fogod látni a dolgokat a végére.

Te milyen nemzetiségűnek tartod magad? Én európainak. Azon belül magyarnak.

Nemrégiben került a médiába egy érdekes videó, amelyben DNS vizsgálaton keresztül elemezték, hogy ki mekkora százalékban milyen nemzetiségből való. Tudjuk, hogy DNS-ünk fela anyától, fele apától jön, így ha a felmenőben volt más nemzetiségű tag, akkor érdekes eredmények jöhetnek ki a szűrésen. Hát a videón jól látszik a meglepetés az emberek arcán.  Nagyon jól koreografált kis felvételről van szó. Előtte kikérdezik a vizsgált alanyokat, hogy mit gondolnak más országból valókról, milyen a viszonyuk más nemzetekkel. A végén szembesítik őket az eredménnyel, nagyon tanulságos. Előre nem árulom el a lényeget.

Itt megnézheted:

https://youtu.be/jdUVHI3b6AU

Szóval, mint kiderült a videóból, mindannyian ugyanolyan „kevert” vérűek vagyunk. Senkinél nem állja meg a helyét a Pengében c. filmben használt TRUE BLOOD mondtat. Talán mostanra bizonyítottá válik az isteni –felebarátod- kifejezés?

Tehát igazából mi mind egy vérből valók vagyunk.

Tudjuk, hogy határainkon túl rengeteg magyar ember él, akik a mai napig magyarként viselkednek, más országok állampolgáraiként. Ők magyaroknak vallják magukat. Nem akarok kitérni arra, hogy mennyire igazságtalan velük a sors és mennyire nem érdemlik meg, hogy ne lehessenek a magyar államhatáron belül. Anno pár európai vezető úgy döntött, hogy más országhoz fognak tartozni ezek a területek és az ott lakó emberek. Mai napig Európa szégyene ez a „szerződés”.

Mégis sokszor találkoztam olyanokkal, akik ezeket az embereket elítélik, ellenszenvet táplálnak irántuk. Románok, szlovákok, mondják rájuk bizonyos jelzőket mellé rakva. Bennem is volt ilyen érzés, bevallom. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de volt.

Jó pár évvel ezelőtt jártam Szlovákiában egy három napos teremlabdarúgó kupán. Nem szívesen indultam neki az útnak, előítéleteim voltak.

Magyarok fogadtak, magyar szálláson voltunk, igazából mindenkivel tudtam magyarul beszélni. Nagyon meg is lepődtem ezen. A kupa utáni banketten volt alkalmam beszélgetni szlovák fiatalokkal, akikben semmi magyarellenes gondolat nem volt és konkrétan nem is értették, hogy a szüleik miért beszéltek szlovák-magyar ellentétről. Szuper jó emlékekkel jöttem el, no meg egy szép nagy kupával…

Voltál már Romániában? Gyönyörű hely és rengeteg kedves magyar ember. A lényeg ugyanaz mint az előzőekben.

De vajon a vér köt össze minket vagy valami más?

Lengyel – magyar két jó barát! Szoktuk mondani. ( Polak, Węgier, dwa bratanki – így pedig ők mondják!)  És valóban, ez csak egy mondás, ami kialakult a két nemzet történelmi hasonlósága miatt. Azonban az életem során, amikor lengyelekkel találkoztam tényleg „barátként” viselkedtünk! Mosollyal fogadtak, italra invitáltak, vállon veregettek, stb. Egyszerűen azért, mert kialakult bennünk egy jó érzés ezen mondat miatt. Hihetetlen, nem?

Szóval ezek voltak a negatív és a pozitív előítéletek. Előítéletek, melyeket személyes tapasztalatok híján hallomásból,a történelmünkből,  esetleg más különböző forrásokból szereztünk.

Itt az ideje ennek véget vetni és az előítéletek helyett saját – igazi véleményt alkotni.

A 2016-os labdarúgó Európa Bajnokság alkalmával kilátogattam Franciaországba a barátaimmal. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy átélhettem élőben ezt a pár napot a helyszínen. Fantasztikus élmény volt, számomra (aki az egész életét végig focizta) most is hihetetlen a labdarúgás ereje. Hihetetlen tömegeket mozgat meg és hihetetlen nemzettudatot ébreszt az emberekben. A látvány, az élmény, ahogy ennyi ember egyként mozdul, énekel, összefog, mind mind leírhatatlan. Sok youtube videót láthattunk ezekről, az összes nagyon jó. Ha még nem láttál egyet sem, gyorsan keress rá egyre, megéri!

Vajon nagyszüleink ezt élték át hétről hétre, amikor éppen az egész világot vertük végig Puskás vezetésével? El tudom képzelni, mennyire szerettek magyarnak lenni.

Rengetek nemzetből való emberrel találkoztam kint. Büszkén viseltem a magyar válogatott mezét és igazi európainak éreztem magam. Igen, olyan európainak, aki 100%-ban ehhez a közösséghez tartozik. Kis ország vagyunk, de úgy gondolom, hogy mostanra tudomást szereztek rólunk Európában mindenhol. Megismertek és elfogadtak minket. Remek érzés volt.

Igazi ünnepként éltük meg a kint töltött bő egy hetet, olyannak, ami összehozza az embereket. Mindegy volt, hogy Izlandiak mellett ültünk a lelátón, este svédek mellett utaztunk a vonaton: a lényeg, hogy együtt voltunk. Talán ez kell, hogy a lényege legyen egy ilyen óriási eseménynek. Számomra ez volt, hozzáteszem sosem éltem át hasonlót.

Egyik barátom és útitársam ezt írta ki az üzenő falára a kint létünk alatt: „Olyan világot szeretnék, ahol Magyarországon jó érzés európainak lenni és Európában jó érzés magyarnak lenni. Tegnap ez utóbbi maradéktalanul teljesült!”

Teljesen megszűnt bennem a más nemzetek iránt érzett ellenszenv. Jó érzés volt olvasni, hogy más is így gondolja. Másokat is hasonló hatások érik és mások is hasonló módon reagálnak – kiírják magukból, megosztják mással a véleményüke. Átértékeltem magamban ezeket a dolgokat és egy fontos dolog fogalmazódott meg bennem:

Szeretnék egy egységes Európát. Szeretném, ha a barátom érzése kiterjedne a mindennapokra és az egész ország együtt osztozna ebben. Jó úton haladunk azt gondolom.

Mit kell tennem érte, hogy az út folytatódjon? Ilyen szellemben élni, így nevelni a gyermekem. Kiállni a véleményem mellett.

Ha tetszett amit írtam, kérlek, oszd meg, hogy minél több emberhez eljusson ez a számomra fontos gondolat.

További szép napot, felebarátom! J

Pár éve történt meg velem ez a történet, amikor még vezetője voltam egy informatikai vállalkozásnak. Egész jól ment a biznisz, rendes ügyfeleink voltak, akkoriban fizettek is rendesen. Kisebb rendszerek üzemeltetésével foglalkoztunk, alaposan és megbízhatóan dolgoztunk, ami persze több megrendelést is vonzott magával. Marketingre nem költöttünk, az ügyfelek ajánlásai alapján szereztünk újabb partnereket. Mivel ez a folyamat jól működött, kénytelenek voltunk bővülni. Akkoriban ez új alkalmazottak keresését jelentette. Első körben a tulajdonosok gyermekkori barátjával bővültünk, szorosan utána pedig egyik partnerünk ajánlása alapján választottunk. Félreértés ne essék, mindék kolléga átment a szakmai szűrésünkön (hiszen szigorúan jól képzett-hozzáértő kollégát akartunk felvenni).

Nagyon jól is ment a dolog, sőt az egyikük még ügyfeleket is tudott hozni. Ennek nagyon örültünk. Fizetésemeléssel jutalmaztuk. Azt gondolom, hogy jól kerestek az úriemberek (ez a szóhasználat csak eddig illette meg őket, a későbbiekben már nem…).

Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a behozott magáncélú dolgok lassan elkerülnek az irodából. Családias, laza munkahely voltunk, mivel szinte ott éltük az életünk nagy részét, nem volt gond, ha valaki bent tárolt ezt-azt. Most már tudom, hogy ez volt az első jele a kollégák távozásának.

Egy napon arra ébredünk, hogy nem jöttek dolgozni, pár szerződött partnernél pedig nem futnak le a napi tesztek. A jelszók ugyanis megváltoztak. Hát elkezdődött. Utólag kiderült, már több hete puhították az ügyfeleket, hogy olcsóbban is lehetne üzemeltetni ezeket a számítógépeket és próbálták magukhoz édesgetni a cégek vezetőit. Nos, ez a négy legnagyobb ügyfelünknél sikerült is. Ők felmondták a szerződésünket. Hozzáteszem nem gondolták át jól, mert a felmondási időt három hónapban állapítottuk meg, így azt ki kellett fizetniük…

Nagy érvágás volt anno, emlékszem rá. Főleg az emberi oldala. Óriási csalódás. Mit rontottunk el vajon? Egyáltalán elrontottunk valamit? (azon kívül, hogy felvettük ezeket a gerincteleneket…) Az egyikük, akit előzőekben barátnak neveztem, alig mert a tulajdonosok szemébe nézni. Remélem, az élet visszaadja ezt mindkettőjüknek valamilyen formában.

Anyagilag is megéreztük. Ezek a cégek nagy részét adták ki a cég forgalmának. Időbe telt, mire magunkhoz tértünk és kitöltöttük az űrt.

Ezek után, hogyan vegyen fel alkalmazottat egy KKV? A kérdés persze felmerül, hogy szükséges-e egyáltalán alkalmazott. Dolgozzon mindenki alvállalkozóval? (Erről majd a következő posztban írok részletesen) Amerikában nyilván leperelhettük volna a gatyájukat is, de itt kicsiny hazánkban nincs semmi értelme a jogi elégtétel keresésének. A bíróság egy vicc, valljuk be. Elég sok ügyet láttam már (jelenleg is van négy másodfokon is megnyert perem, amivel pont semmire nem megyek), hogy tudjam semmi értelme.

Megjegyzés: Érdekes módon rajtam (mint magánszemélyen) még egy parkoló társaság is be tudja hajtani a kamu büntetését, de én sehogy nem tudok pénzhez jutni a magyar cégektől. Sajnos így van ez.

Az alkalmazottak kiválasztása nagy felelősség, immár megtanultam. Ennél talán egy vállalkozás indítása a nagyobb felelősség, de vajon megéri? Erről is külön posztot tervezek írni.

Te mit gondolsz erről? Várom véleményed!

Vajon találkozunk életünk során a nagy Ö –vel? Egyáltalán létezik olyan? Én tudom, hogy igen. Tapasztaltam. Igaz, még csak 39 vagyok, azaz állítólag még előttem az élet, úgy gondolom, hogy életre szóló páromat már megtaláltam, úgy 15 éve. Szóval én szerencsés vagyok, azonban nem mondanám, hogy nem tettem a dologért. Igen is meg kell küzdeni az élet jó dolgaiért. Egész egyszerűen amiért megküzdesz, sokkal értékesebb lesz számodra, így van ez a szerelemmel is.

Amit szeretnék elmondani neked, hogy mire figyelj oda, ha esetleg még nem volt ilyen szerencséd, mint nekem. Mit tegyél érte, ha a lehetőség kopogtat és te igazán meg akarod ragadni az alkalmat.

1. Ha esetleg összefutunk vele, megismerjük? Ha találkozunk is vele, mit kell tennünk, hogy ne csak egy futó kaland legyen? Micsoda csillag együttállás szükséges, hogy mindez sikerüljön. Valóban az kell, de talán mi is hozzátehetünk pár dolgot. Sok kapcsolat nézne nagy remények elé ha a megfelelő időben szövődne. Nos ezen nagyon sok múlik, pontosabban az időzítéstől is függ a kapcsolat kimenetele. Lehet, hogy te már túl vagy 100 próbálkozáson és tudod kit keresel, de amikor megtalálod azt a bizonyos valakit azzal szembesülsz, hogy Ő sajnos csak a keresgélés elején jár. Ez sajnálatos, azonban ebben a pillanatban ne küzdj érte, engedd el kicsit élni az életet. Ez mindkettőtök érdeke. Később pedig nagyon segíts neki, hogy visszataláljon hozzád.

2. Min múlik valójában a hosszú szerelem? Az biztos, hogy szerencse kell hozzá, hogy találkozzunk egy olyan lénnyel aki valóban alkalmas a szerelmünk lenni. Mi kell hozzá, hogy ráismerjünk? Rengeteg tapasztalat. Bizony, sokat hallottad már ezt és természetesen igaz is. Ahhoz, hogy jól tudj válogatni, bizony egynél többet ki kell próbálni. Legalább azt meg kell tudnod, hogy mi a válogatás szempontja számodra, azaz mi az ami igazán számít nálad. Lehet, hogy megfog egy-egy tulajdonsága és később rájössz, ez neked hosszútávon értéktelen. Szóval válogass és tapasztalj.

3. Mi kell hozzá, hogy a szerelem, szerelem is maradjon? Az a bizonyos láng, gyorsan és lassan is ki tud hűlni, ez nem kérdés. De ha teszünk érte, hogy kapjon levegőt, akkor bizony sokáig élvezhetjük ezt a nem mindennapi érzést akár a mindennapokban. Figyelem és jó sok szex. Hidd el, ha erre odafigyelsz sokáig nagyon rendben lesz a kapcsolatod. Figyelj szerelmedre, ne csak hallgatsd amit mond, hanem tudd meg mi az ami fontos neki. Az apróságokra is figyelj, mások vagyunk, lehet, hogy te észre sem veszed azt ami nála magas prioritást élvez. A szex pedig kell, szinte minden problémára tud gyors megoldás lenni (ez nem azt jelenti, hogy ettől megoldódik a probléma!). A rendszeres jó szex nagyon sok mindenre jó. Erről már regényeket írtak: Stressz levezetése, remek mozgásterápia, sőt még boldogság hormonok képzésére is alkalmas. Most már azt is tudod, hogy szerelem karbantartásra is jó..

4. Tér és idő! Ez minden egyed számára szükséges az univerzumban. Ha ez nem adatott meg valakinek az otthonában, akkor ott nem fogja sokáig jól érezni magát. Törekedj rá, hogy ezt meg tudd teremteni társad számára. Minden milyen módon tud kikapcsolódni, teremtsd meg neki az alkalmat. Ha ez egy jó könyv, vidd el a gyereket valahova, ameddig tud nyugodtan olvasni. Tedd szokásoddá, hogy nem lógsz egyfolytában a nyakán, legyen rendszeres szabadideje. Meglátod hosszútávon milyen jó hatásai lesznek.

5. Ezek után jöhet a legnehezebb pont: a bizalom. Sajnos akinek a múltjában sok rossz tapasztalat keletkezett ilyen téren, annak ez rettentő nehéz lesz. Bízz a szerelmedben! Ha a nehezen megteremtett szabadidejét folyamatos megfigyelés alatt tölti, akkor nem fogod elérni a kívánt hatást. Neked sem jó, ha folyamatosan nyomozót játszol. Egyrészt elveszi az idődet, másrészről olyan gonosz gondolatokat szül ami egyenesen a sötét oldalra vezet. 

 6. Volt már olyan akivel mindent meg tudtál beszélni? Sokszor ez nem is olyan egyszerű, ugye? Pedig egy kapcsolat legfontosabb pillére a kommunikáció. Ez fejleszthető a legkönnyebben, tényleg csak gyakorolni kell. Megbeszélni mindent, kimondani még azokat a dolgokat is, amik nagyon egyértelműek számodra. Mert bizony nem biztos, hogy az első esetben, amikor mondod számára is ugyanazt jelentik. Tényleg mindenki másképpen gondolkodik és a duplikáció (az amikor ugyanarra a szóra mindkettőtöknek ugyanaz a dolog jut az eszébe) nem működik azonnal. Ennek mondjuk van rosszabb fajtája is, amikor az egyik fél google-t játszik és kitalálja mit akarsz mondani már mielőtt te kimondod (nem akarom mondani melyik félre jellemzőbb). Szóval beszélgessetek sokat, mindenről, tabuk nélkül.

 7. Ha a már mindent meg tudtok beszélni, akkor nagyon sok olyan téma lesz amiben nem értetek egyet. Ez nem baj, sőt, tök jó, mert kialakul bennetek a közös gondolkodás fogalma.. Fontosnak azt tartom ebben, hogy ismeritek egymás véleményét és megvan már egyfajta összhang a kapcsolatban. Tudtok közös célokat kitalálni, amiért mindketten meg tesztek majd dolgokat. Legyen az egy közös hétvége, esti mozi vagy egy új autó. Ha megvan ez az összhang és közös az irányt is kitaláltátok, akkor nagyon jó úton jártok a halhatatlanságba. Én itt tartok régi szerelmemmel és kívánom, hogy te is érj el mielőbb ebbe az állapotba.

Remélem használható tanácsokat tudtam adni. Ha valamelyik tanács mélyebben is érdekel, írj bátran. Nem vagyok életmód tanácsadó, nem fogok óradíjakkal előrukkolni…

Szép napot!

Ma kipróbáltam egy másfajta kávét. Nem a megszokott 5-9 bar nyomással készült fajta volt. Ezt magas hőfokon készítik, talán a török kávé elkészítési módjához tudnám hasonlítani. A felhasznált őrlemény viszont dupla mennyiség volt. Tisztán, mindenféle tej, édesítőszer nélkül kóstoltam meg. Nagyon finom , érdekes érzés, mindenkinek ajánlom a próbát .  A fényképen láthatjátok a helyet ahol ittam. Első benyomásként egy markánsabb tea feelingje hasított belém. Kicsiny kesernyés utóíze szinten bejött. Örülök, hogy megízleltem. A barista is nagyon készséges volt , már hozzáállása megfogott . Szeretem a kávét , szokásommá vált napi 1-2 csésze hosszú kávé elkortyolgatása a délelőttök folyamán , de ez az úriember sokkal nagyobb áhítattal készítette el számomra a italt , mint én valaha is tettem.

Kicsit átgondolom a Kávé fogyasztásomat a jövőre nézve. Úgy érzem a minőséget még jobban előtérbe kell helyezni ezen a területen is . Korosodásunkkal ízlésünk is jócskán változik , de a nézőpontjaink, hozzáállásunk talán még jobban . Érzem magamon a tökéletességre való törekedést egyre több területen .De lehet, hogy ez inkább a feleségem hatása ? Ő egyébként a precizitás nagymestere ,ebben is lenyűgöz a mai napig . Ki tudja minek köszönhetem, a lényeg, hogy én élvezem !

Átgondoltad már hányféle kávét ittál eddigi életedben? Javaslom próbálj ki TE is minél többféle módon elkészített es különböző kávécserjékből főzött kávét. Az ízlésed egyedi , de ami közös bennünk , hogy nem tudunk megfelelően dönteni , ha nem próbálkozunk rendszeresen az újabb és újabb dolgokkal . Mondanivalóm lényege erre irányult ma. Szép napot!