virágleventevélemény

Pár éve történt meg velem ez a történet, amikor még vezetője voltam egy informatikai vállalkozásnak. Egész jól ment a biznisz, rendes ügyfeleink voltak, akkoriban fizettek is rendesen. Kisebb rendszerek üzemeltetésével foglalkoztunk, alaposan és megbízhatóan dolgoztunk, ami persze több megrendelést is vonzott magával. Marketingre nem költöttünk, az ügyfelek ajánlásai alapján szereztünk újabb partnereket. Mivel ez a folyamat jól működött, kénytelenek voltunk bővülni. Akkoriban ez új alkalmazottak keresését jelentette. Első körben a tulajdonosok gyermekkori barátjával bővültünk, szorosan utána pedig egyik partnerünk ajánlása alapján választottunk. Félreértés ne essék, mindék kolléga átment a szakmai szűrésünkön (hiszen szigorúan jól képzett-hozzáértő kollégát akartunk felvenni).

Nagyon jól is ment a dolog, sőt az egyikük még ügyfeleket is tudott hozni. Ennek nagyon örültünk. Fizetésemeléssel jutalmaztuk. Azt gondolom, hogy jól kerestek az úriemberek (ez a szóhasználat csak eddig illette meg őket, a későbbiekben már nem…).

Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a behozott magáncélú dolgok lassan elkerülnek az irodából. Családias, laza munkahely voltunk, mivel szinte ott éltük az életünk nagy részét, nem volt gond, ha valaki bent tárolt ezt-azt. Most már tudom, hogy ez volt az első jele a kollégák távozásának.

Egy napon arra ébredünk, hogy nem jöttek dolgozni, pár szerződött partnernél pedig nem futnak le a napi tesztek. A jelszók ugyanis megváltoztak. Hát elkezdődött. Utólag kiderült, már több hete puhították az ügyfeleket, hogy olcsóbban is lehetne üzemeltetni ezeket a számítógépeket és próbálták magukhoz édesgetni a cégek vezetőit. Nos, ez a négy legnagyobb ügyfelünknél sikerült is. Ők felmondták a szerződésünket. Hozzáteszem nem gondolták át jól, mert a felmondási időt három hónapban állapítottuk meg, így azt ki kellett fizetniük…

Nagy érvágás volt anno, emlékszem rá. Főleg az emberi oldala. Óriási csalódás. Mit rontottunk el vajon? Egyáltalán elrontottunk valamit? (azon kívül, hogy felvettük ezeket a gerincteleneket…) Az egyikük, akit előzőekben barátnak neveztem, alig mert a tulajdonosok szemébe nézni. Remélem, az élet visszaadja ezt mindkettőjüknek valamilyen formában.

Anyagilag is megéreztük. Ezek a cégek nagy részét adták ki a cég forgalmának. Időbe telt, mire magunkhoz tértünk és kitöltöttük az űrt.

Ezek után, hogyan vegyen fel alkalmazottat egy KKV? A kérdés persze felmerül, hogy szükséges-e egyáltalán alkalmazott. Dolgozzon mindenki alvállalkozóval? (Erről majd a következő posztban írok részletesen) Amerikában nyilván leperelhettük volna a gatyájukat is, de itt kicsiny hazánkban nincs semmi értelme a jogi elégtétel keresésének. A bíróság egy vicc, valljuk be. Elég sok ügyet láttam már (jelenleg is van négy másodfokon is megnyert perem, amivel pont semmire nem megyek), hogy tudjam semmi értelme.

Megjegyzés: Érdekes módon rajtam (mint magánszemélyen) még egy parkoló társaság is be tudja hajtani a kamu büntetését, de én sehogy nem tudok pénzhez jutni a magyar cégektől. Sajnos így van ez.

Az alkalmazottak kiválasztása nagy felelősség, immár megtanultam. Ennél talán egy vállalkozás indítása a nagyobb felelősség, de vajon megéri? Erről is külön posztot tervezek írni.

Te mit gondolsz erről? Várom véleményed!

 Magyarországon mintegy 330 MOL töltőállomás van. Szeretnél nyitni egyet ? Semmiképpen ne tedd, nagyon nehéz dolgod lesz, leírom miért.
Ki ne gondolkodott volna azon, hogy benzinkutat nyisson, főleg ilyen magas benzinárak mellett. Üzemanyagra folyamatosan szükség van, ha jó helyen nyitod, tuti a siker. A tulajdonos biztos degeszre keresi magát... Nos a MOL valóban így tesz, azonban a kutat üzemeltetőnek már korán sincs ilyen jó helyzete. Ezeket a benzinkutakat ugyanis nem a MOL üzemelteti, kiadja alvállalkozóknak.  Azaz mégsem teljesen.

Minden a MOL tulajdona marad, a telephely, az árú, a pénztárgépek, minden. Egy nagyon fontos dolog viszont nem: a felelősség!  Erre azt lehet mondani, hogy ez a biznisz lényege, hiszen komoly nyereségvágyból elkövetett vállalkozásindást követtünk el. Azonban olyan jól keresni még sem lehet a dolgon. Nyilván a legnagyobb árrés a jól ismert shop-okban vásárolható árukon lehet. Hát igen, a benzinkúti árak még most is a magasban járnak, lehet ezt magyarázni a "bármikor megveheted" szolgáltatással vagy amivel akarod. Azonban ebből a kút üzemeltetője nem kap, a nyereség a MOL-t illeti. De itt nem áll meg a multi szabályrendszere, a lejárt  szavatossági árú értékét is elkéri, szerencsére nem a Vevőktől... hanem az üzemeltetőtől (félreértés ne essék, nem a beszerzési árat kell kifizetni, hanem a haszonnal megnövelt eladási árat...) !!! Így jártál, miért nem adtad el! Esetleg túl drágán próbáltad? Sajnos az ára központilag meghatározott, ebből a MOL nem enged (igen, az üzemeltető nem adhatja olcsóbban...). Ezzel le is vette a válláról a felelősséget, magyarul bármit leszállít neked, annak a haszna már a zsebében is van. Teljesen mindegy mi lesz a sorsa az árunak...

Természetesen vannak a kereskedelemben olyan bekalkulált veszteségek, mint a leltárhiány, a bolti lopás, stb. Ezekkel számolni lehet és mivel ez az üzemeltetéshez tartozik, el kell ismerni- azaz tudomásul kell venni. Nem figyeltek oda jól az alkalmazottak. De ha lejár egy csoki és nem vették meg ezen a 2-3 szoros áron az miért az üzemeltető hibája? Miért kell vajon neki "megvennie" ? Hát ezen sokat tudsz bukni. De sebaj, ha a hiány a tied, gondolod a többlet majd ellensúlyozza.. TÉVEDSZ! Az nem téged illet. Bizony a MOL -t. Tudtad, hogy a benzinkutak megközelítőleg 90-95 % -ban több ezer literes üzemanyag többlet keletkezik évente? Számold csak ki mekkora extra bevétel keletkezik ilyenkor. Csak szólók, itt már a vásárló kárára megy a dolog, de még most sem az üzemeltető javára. Van ötleted ki teszi el?

A következő néhány bejegyzésemben ezt a témát fogom boncolgatni. Minden oldalról. Ha van kérdésed jelezd bátran, szívesen válaszolok!