virágleventevélemény

Megéri fizetni az egészségügyi szolgáltatásokért? Inkább várjuk ki a sort a rendelőben, hiszen ugyanaz az orvos lát el minket majd, ugyanazzal az eszközzel, miben lehetne más… gondolnánk, ha túlságosan naívak lennénk.

Sajnos az egészségügyi állapotom miatt nagyon sokszor találkoztam a magyar fizetős egészségügyi ellátással az elmúlt pár évben. Súlyos gerincproblémám miatt évről évre hívatlan vendége vagyok az országos gerincklinika adott osztályának, így folyamatosan megtapasztalom a különbséget! Véleményem szerint óriási a difi, de vajon ez csak a reumatológiával van így?

Pár éve történt, hogy foggondom akadt. Egy jól sikerült partin ugyanis eltűnt a korona a fogamról… Biztos a sok vodka narancsnak volt ilyen fogkorona eltüntető hatása, de a lényeg, hogy másnap nem is rémlett, hogy mi történhetett (a fogammal!!!). Tárgyi bizonyítékokat pedig nem találtam. (eltűnt a korona…) Lehet, hogy a fogtündér megviccelt? Minden esetre pénzmagot nem rakott a párnám alá. Kénytelen voltam hát szakember segítségét igénybe venni (no nem nyomozót , hanem fogorvost).

Jellememből adódóan gyakran szoktam kitalálni mindenféle elvetemült dolgot, amelyekkel még magam is meglepem. Ilyen volt ez is. Arra gondoltam, nem futok a magán rendelésre, hanem irány az SZTK. Végül is fizetem a TB-t, sose volt elmaradásom, jár nekem az ellátás. A XI. kerületi rendelőnek amúgy is egész jó híre van, így simán belevágtam a projektbe.

Telefonon sikerült bejelentkeznem. Nem volt egyszerű kideríteni kihez is tartozom, ugyanis még nem voltam ott soha ezelőtt. Megtaláltuk a doktornőmet és a megfelelő időpontot is, szóval szuperül kezdődött.

Na persze a folytatás... Megjelentem az kialkudott időpontban, talán egy kicsit előbb is, ki tudja, hátha előbb végzek. Nem így lett. Két és fél órás várakozást követően, szólítottak. Belépve láttam, hogy nem a megszokott űrfotel fogad, nincsenek szuperfények és király kütyük.

De mielőtt jobban megnézhettem volna a felszerelést már hajszolt ki az asszisztens - sajnáljuk, de nagyon nagy a késés, nem tudjuk most ellátni.(nekem mondják? Jó ideje itt ülök….)  Jöjjön vissza két hét múlva- azzal a kezembe is nyomtak egy papírt, jó nagy betűkkel ráírva az ajánlott időponttal. Le van foglalva, mondták és csukták is rám az ajtót…

Sajnos nem tudom az okát a csúszásnak és erről nem is nyilvánítanék véleményt, azonban nem gondolom, hogy ez a módja az elintézésnek. Ilyen nagy a „vevőállomány”? Ekkora nagy a tömeg? Akkor miért ezt az időpontot kaptam vajon? Mi lehet ennek az egésznek az oka?

Miért tudja ezt megoldani egy magánrendelő? Más a rendszerük? Több időt szánnak egy betegre? (ők megtehetik?) Másnap elmentem egybe, időpontra. Persze ide is kicsit előbb érkeztem. Sejtitek mi történt? Hát megcsinálták a fogamat! Gyorsan, precízen, várakozás nélkül.

Itt voltak szuper kütyük, félelmetes űrtechnológia, minden ami kell egy ilyen "drága" helyre. Gyorsan rögzítsük, hogy annyira drága és jó minőségű magyarországon a magán orvoslás, hogy küldöldről is ide járnak! Külön iparág fejlődött ki az orvos turizmusra. Simán megéri ideutazni, eltölteni egy kis időt, megcsináltatni a fogat, cicit, bármit és hazautazni akár skandináviába. Hihetetlen. 

Kipróbáltam egyébként a reumatológiát is. Írtam, hogy ilyen a jellemem, nem adom fel könnyen. Ott eleve másfél hónap volt az első időpont, amit kérhettem. Nagyon érdekesen, 7 percenként adják az időpontokat, kaptam is jól megjegyezhető 17.43-at. Ezt mondjuk az én szúrtam el. Rosszul írtam be a naptáramba és egy nappal később mentem. Aznap nem rendelt az orvos, így az lett volna a megoldás, hogy kérek egy új időpontot… gondolod, hogy másnapra.

Szóval kellene egy hosszú távú megoldás erre a problémára. Szerintem aki ezt meg tudja oldani, komoly politikai előremenetelre számíthat. Mi lehet az? Más országba fizetni a TB-t és kijárni a kezelésekre? Egyszerűen nem fizetni, mert úgy is kápézni kell minden alkalommal?

Én kitaláltam!

A háziorvoson és a sürgősségi szolgáltatáson kívül mi az amit "ingyen" igénybe veszünk?

Mint, hogy minden éremnek két oldala van, most nézzük kicsit a másik oldalát. Havi 7050.- forintért mit várunk? Mire elég ez az összeg? 2016.január elsejétől ennyi a havi egészségügyi szolgáltatási járulék. Az ország maxiumum fele fizeti, szóval nem nehéz kiszámolni, hogy egy főre mennyi jut. 

Megoldási javaslatként felmerülhetne, hogy ez az összeg legyen az (háziorvos és ) általános ambuláns járulék. A többiért pedig fizessünk! Nem lennénk hátrébb, de lehet, hogy ezek a szolgáltatások viszont magasabb színvonalúak lennének. Szerintem ez a megoldás! Kicsit mélyebben ki kell dolgozni, ezt elismerem, de még csak ötlet szinten mozog. Várom a megfelelő támogatottságot.

Ti mit gondoltok? Működne az ötletem? Ha egyet értessz velem oszd meg a bejegyzést "Leventét miniszternek" címmel! Reméljük ez egy új sikersztori kezdete!

Szép napot!

Pár éve történt meg velem ez a történet, amikor még vezetője voltam egy informatikai vállalkozásnak. Egész jól ment a biznisz, rendes ügyfeleink voltak, akkoriban fizettek is rendesen. Kisebb rendszerek üzemeltetésével foglalkoztunk, alaposan és megbízhatóan dolgoztunk, ami persze több megrendelést is vonzott magával. Marketingre nem költöttünk, az ügyfelek ajánlásai alapján szereztünk újabb partnereket. Mivel ez a folyamat jól működött, kénytelenek voltunk bővülni. Akkoriban ez új alkalmazottak keresését jelentette. Első körben a tulajdonosok gyermekkori barátjával bővültünk, szorosan utána pedig egyik partnerünk ajánlása alapján választottunk. Félreértés ne essék, mindék kolléga átment a szakmai szűrésünkön (hiszen szigorúan jól képzett-hozzáértő kollégát akartunk felvenni).

Nagyon jól is ment a dolog, sőt az egyikük még ügyfeleket is tudott hozni. Ennek nagyon örültünk. Fizetésemeléssel jutalmaztuk. Azt gondolom, hogy jól kerestek az úriemberek (ez a szóhasználat csak eddig illette meg őket, a későbbiekben már nem…).

Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a behozott magáncélú dolgok lassan elkerülnek az irodából. Családias, laza munkahely voltunk, mivel szinte ott éltük az életünk nagy részét, nem volt gond, ha valaki bent tárolt ezt-azt. Most már tudom, hogy ez volt az első jele a kollégák távozásának.

Egy napon arra ébredünk, hogy nem jöttek dolgozni, pár szerződött partnernél pedig nem futnak le a napi tesztek. A jelszók ugyanis megváltoztak. Hát elkezdődött. Utólag kiderült, már több hete puhították az ügyfeleket, hogy olcsóbban is lehetne üzemeltetni ezeket a számítógépeket és próbálták magukhoz édesgetni a cégek vezetőit. Nos, ez a négy legnagyobb ügyfelünknél sikerült is. Ők felmondták a szerződésünket. Hozzáteszem nem gondolták át jól, mert a felmondási időt három hónapban állapítottuk meg, így azt ki kellett fizetniük…

Nagy érvágás volt anno, emlékszem rá. Főleg az emberi oldala. Óriási csalódás. Mit rontottunk el vajon? Egyáltalán elrontottunk valamit? (azon kívül, hogy felvettük ezeket a gerincteleneket…) Az egyikük, akit előzőekben barátnak neveztem, alig mert a tulajdonosok szemébe nézni. Remélem, az élet visszaadja ezt mindkettőjüknek valamilyen formában.

Anyagilag is megéreztük. Ezek a cégek nagy részét adták ki a cég forgalmának. Időbe telt, mire magunkhoz tértünk és kitöltöttük az űrt.

Ezek után, hogyan vegyen fel alkalmazottat egy KKV? A kérdés persze felmerül, hogy szükséges-e egyáltalán alkalmazott. Dolgozzon mindenki alvállalkozóval? (Erről majd a következő posztban írok részletesen) Amerikában nyilván leperelhettük volna a gatyájukat is, de itt kicsiny hazánkban nincs semmi értelme a jogi elégtétel keresésének. A bíróság egy vicc, valljuk be. Elég sok ügyet láttam már (jelenleg is van négy másodfokon is megnyert perem, amivel pont semmire nem megyek), hogy tudjam semmi értelme.

Megjegyzés: Érdekes módon rajtam (mint magánszemélyen) még egy parkoló társaság is be tudja hajtani a kamu büntetését, de én sehogy nem tudok pénzhez jutni a magyar cégektől. Sajnos így van ez.

Az alkalmazottak kiválasztása nagy felelősség, immár megtanultam. Ennél talán egy vállalkozás indítása a nagyobb felelősség, de vajon megéri? Erről is külön posztot tervezek írni.

Te mit gondolsz erről? Várom véleményed!

Mit változtasson meg egy gerincsérves sürgősen az életében?! Erről szeretnék írni, most, hogy kijöttem a kórházból. Elmondhatatlanul hiányzott már az eddigi életem. Főleg az utolsó két nap volt egyre erősebb az érzés, a vágyakozás minden otthoni dolog után. Visszatekintve a múlt hét eseményeire, az első pár nap csak a fájdalom uralta a testemet és a lelkemet. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra mikor lesz már jobb. Ennyi fájdalomcsillapítót szerintem tíz év alatt sem szabadna beengedni a testünkbe, amit egy hét alatt kaptam. Milyen jól is esett... J Csak ezen tünetek elmúlása után tudtam másra is koncentrálni, azaz a folytatásra.

Hogyan is tovább? Volt időm gondolkodni rajta, mégis úgy érzem, hogy nem lehet ezt eltervezni előre.  Sok mindent meg kell változtatnom életemben, a szokásaimban, az biztos. Erről külön előadásokat tartottak különböző szakemberek a kezelés részeként, azonban mivel mindenki élete más, ezt saját magunknak kell megkoreografálnunk. A legfontosabb, amire fókuszálnom kell innentől, hogy ne kerüljek újra ilyen helyzetbe!

Minden nap kell gyógytornáznom ébredéskor. Ezzel fog kezdődni a napom, kötelező jelleggel. Ismét rájöttem, hogy bizony nélküle nem megy. Már nem. Többet nem követem el azt a hibát, hogy elhanyagolom.

Mozdulataimat áttervezem. A kialakult, megszokott előre hajlások, gerincet jobban megterhelő mozdulatokat kiiktatom, minimalizálom. Hát ezen nagyon dolgozni kell, mert rengeteg ilyen van.

Utazáskor, a kocsiba ki - beszállás sem esik olyan jól, ami azt jelenti, hogy azon is változtatni kell. Ez nagyobb falat, de majd átgondolom, hogyan oldjam meg hosszútávon. Jó alternatíva a villamos, de valljuk be télen nem annyira vonzó.

Munkahely: széket félreteszem, térdeplőt előtérbe helyezem. Folyamatos felállás és nyújtózkodás. Tudtátok, hogy egy rossz pozícióban üléskor egyes csigolyák 4x annyira terhelődnek, mint álló helyzetben? Ilyenkor veszélyben lehet a nyaki rész is, ha azt is huzamosabb ideig rossz pozícióban tartjuk. Ne felejtsük el, a legtöbb időt már ezen a helyen töltjük.

A sportolás fontos, ezzel sosem volt gond, előtérbe helyezem azonban az úszást, háttérbe pedig a kispályás labdarúgást. Későbbiekben játszhatok még az orvos véleménye szerint, nem kell lemondanom róla teljes mértékben, ami nagyon jó hír. Persze a színvonal már…

A legnehezebb szerintem az elfogadás. Elfogadni ezt az állapotot, amit még negyven éves korom előtt sikerült elérnem. Szóval az eddigi életem már nem a mostani életem (hiába is hiányzik annyira…). Az emberek amúgy is változnak, ezt már az 5 éves kislányom is tudja. Itt az ideje nekem is megtenni újra, immár tudatosan. Túl teszem magam rajta és ezzel együtt teljes és boldog életet fogok élni. Simán lehetséges! Én már el is kezdtem!

Szép napot!

Szeretném, ha sokan tanulnának az esetemből, hátha el tudják kerülni életük ilyen korai szakaszában a kórházat. Pontosabb nevén az Országos Gerincgyógyászati Központot, itt vagyok most. Hétfőn jöttem ambulánsan, kezelésre. Nem tudtam felegyenesedni, azaz fekve-négykézlábon jártam már egész hétvégén. Gondoltam kapok egy helyi szurit és futok haza.. hát nem ez lett. Gyors MR vizsgálat után már tolószékben hoztak fel az emeleti ágyba és pikk pakk bennem is volt az infúzió. Máshogy mondjuk nem is tudtam volna feljönni, annyira rosszabbodott az állapotom.. vagy csak kiment belőlem a hétvége alatt belapátolt fájdalomcsillapítók hatása?  Szerencsém volt, éppen üresedett egy ágy a 131-ben amit így megkaptam. 

Szeretem ezt a helyet, 3 éve is itt voltam, akkor tervezett konzervatív kezelésen. Mivel legutóbb teljes javulást hozott az egyhetes kúra, nagyon optimistán vágtam bele az új projektbe. Estére persze rosszabbodott a helyzet, 4 fájdalomcsillapító sem tudta elnyomni az érzést. Hajnalban meg is jelentem a nővéreknél, hogy erősebb cucc kell. Meg is kaptam! Konkrétan egy tenyérnyit válogatott nekem össze a kedves hölgy, imádtam! Amire visszavánszorogtam a szobába már semmit nem éreztem. A nem fájó végtagjaimat sem! Nagyon király érzés volt, örök hála érte!

Reggel korán jött a doktor úr a megbeszélt injekció miatt. Mentünk a CT-be ahol megnézte hol van a ideggyök.. azt fogjuk megszúrni. Leizzadtam, nem bírom a tűszúrás gondolatát sem. Küzdök ellene régóta, próbálok szembenézni ezen félelmemmel, például tetoválásokat varratok meg ilyesmi. Ahhoz meg abszolút nem szoktam hozzá, hogy gerincben álló tűvel tologatnak ki be a CT-ben, hogy ellenőrizzék a 10 cm hosszú fém pontosságát. Kicsit mozgatni kellet, de másodszorra már jó helyen volt, mondták. A speckó anyag betöltése után már jött a teljes zsibbadás, végig a lábamon szépen lassan. Nagy megkönnyebbülés volt, mert a tű kikerült a hátamból és a fájdalom is megszűnt. Megcsináltuk! J Jöhet a rehab!

Innentől beindult a wellness! Masszőr hölgy látogatott meg a szobában, aki átmozgatta felsőtestem, és finom olajjal átkente. Jól hangzik, nem? Egy Gyógytornász hölgy is megdolgoztatott, de csak óvatosan, fájdalom mentesen. Estig nem tudtam kikelni az ágyból, így ez ebéd kimaradt, helyette jött a napi infúzió. Amire kiment a zsibbadás, már 8 óra is elmúlt. Fürdés, tisztálkodás és SENSOLIGHT!! Nagyon király, mint egy űrhajó, legutóbb is kedvenc volt.

Itt tartok most, a javulás útján immáron sétálok a saját lábamon. Napról napra jobb lesz reményeim szerint. Sok idő van most arra, hogy átgondoljam, hogyan tovább, de erre nem akarok most kitérni.

Szeretném külön megköszönni a feleségemnek, hogy az így teljes egészében rászoruló otthoni dolgok mellett volt energiája többször is bejönni hozzám, behozni a „kórház szettet”,stb. Imádom ezért is, nem is tudom hol tartanék nélküle, de igen tudom: sehol.

Szép napot!  

Ezen gondolkodom már lassan két éve, amióta kiderült, hogy deréktájékon három csigolyámnál is kifakadt porckorongsérvem van, 38 évesen tudtam meg. Valamire nem figyeltem oda? Túlzásba vittem valamit? Talán a sportolást. Tisztában voltam vele, hogy nem lehet büntetlenül ennyit focizni.. de őszintén szólva leghamarabb is hatvan éves korom után vártam a dolog hátulütőjét. Hát nem ez történt.

Mi is az a gerinc sérv? Most kicsit tudományos leszek: A porckorong-degeneráció részjelenségeként bármely életkorban előfordulhat, hogy a csigolyaközti résből (amit a porckorong teljes egészében kitölt) ilyen-olyan okokból porcszövet kerül a gerinccsatornába, s ott térszűkítést hoz létre. Nos ezt az állapotot nevezi a köznyelv porckorongsérvnek. Azt is tudod mitől alakul ki?

1. Elhízás! Bizony aki túlsúllyal él sok más cuki dolog mellett sérvet is kaphat. Sajna a gerincünk bizonyos esetekben még a normál súlyúnk kezelésekor is túlterhelődik, nemhogy ha plusz 20-30 kilóval folyamatosan megküzdenie. A porckorong ruganyos , azonban ha egy labdára extra nagy súly terhelődik, könnyen kidurran. Figyelj oda az elhízásra, fogyj le ha szükséges!
2. Dohányzás! Gondoltad volna? Láttam dohányos ember porckorongját MR felvételen –szép fekete. Hát ez van, azonnal tedd le a cigit. Ezt mondjuk nem csak a sérv lehetőségének kialakulása miatt kellene megtenned, de tessék, íme egy újabb érv.
3. Fix testtartást igénylő munka- Ülőmunka!  Főleg az irodai dolgozok, sormunkát végzők vannak veszélyben. Biztos érezted már, amikor sokáig egy bizonyos helyzetben vagy, hogy kezdesz zsibbadni, elgémberednek a kezek, lábak. Ez nem a sérvre utaló jel, azonban valami hasonló történik, amikor sokáig (pl:8-10 órákat a munkahelyeden ülsz, rettentően rossz testtartásban a monitort bámulva) görnyedve dolgozol. A testünk mozgásra van kitalálva, úgy működik optimálisan. Állj fel néha! Mozgasd át magad, nyújts, lazíts!
4. Mozgásszegény életmód! Az előző pont kibővítése, azaz ha a munkahelyeden sem mozogsz és utána sem akkor ne számíts sok jóra. Jól hangzik az előző négy pont  ha kombinációja, (sajnos gyakran előfordul!) azaz ha ülőmunka mellett dohányzol és nem mozogsz nyilván el is fogsz hízni, de sérved is lesz, az tutti. Sétálj, mozogj! Mindegy mit csak rendszeresen csináld!
5. Gének! Ezzel a mai korban mindent meg lehet magyarázni. Persze ha valakinek a szervezete hajlamos valamilyen betegség, elváltozás kialakulására akkor az a génjei miatt van. Nos én a felmenőim között nem találtam gerinc sérvvel szenvedőt, mégis kialakult nálam. Mai napig nem tudom miért.

Az előző tényezők közül rám nem jellemző egyik sem. Mégis kifakadt gerincsérvem van. Persze a kivétel erősíti a szabályt, ugye? Remélem, hogy aki olvassa és igazak rá a fentiek, időben tud változtatni. Ne akarj eljutni oda, ami már visszafordíthatatlan. Mert bizony az. Kezelni lehet, több féle mód is van rá, azonban „meggyógyulni” nem lehet belőle. Csak a megelőzés- elkerülés technika működik. Szóval változtass , amíg lehet. Emellett terjeszd az igét, hogy mások is tegyék meg. Én ezt csinálom.

Szép napot és boldog – mindenképpen gerincsérv mentes- új évet kívánok neked így év végén!