Szeretném, ha sokan tanulnának az esetemből, hátha el tudják kerülni életük ilyen korai szakaszában a kórházat. Pontosabb nevén az Országos Gerincgyógyászati Központot, itt vagyok most. Hétfőn jöttem ambulánsan, kezelésre. Nem tudtam felegyenesedni, azaz fekve-négykézlábon jártam már egész hétvégén. Gondoltam kapok egy helyi szurit és futok haza.. hát nem ez lett. Gyors MR vizsgálat után már tolószékben hoztak fel az emeleti ágyba és pikk pakk bennem is volt az infúzió. Máshogy mondjuk nem is tudtam volna feljönni, annyira rosszabbodott az állapotom.. vagy csak kiment belőlem a hétvége alatt belapátolt fájdalomcsillapítók hatása?  Szerencsém volt, éppen üresedett egy ágy a 131-ben amit így megkaptam. 

Szeretem ezt a helyet, 3 éve is itt voltam, akkor tervezett konzervatív kezelésen. Mivel legutóbb teljes javulást hozott az egyhetes kúra, nagyon optimistán vágtam bele az új projektbe. Estére persze rosszabbodott a helyzet, 4 fájdalomcsillapító sem tudta elnyomni az érzést. Hajnalban meg is jelentem a nővéreknél, hogy erősebb cucc kell. Meg is kaptam! Konkrétan egy tenyérnyit válogatott nekem össze a kedves hölgy, imádtam! Amire visszavánszorogtam a szobába már semmit nem éreztem. A nem fájó végtagjaimat sem! Nagyon király érzés volt, örök hála érte!

Reggel korán jött a doktor úr a megbeszélt injekció miatt. Mentünk a CT-be ahol megnézte hol van a ideggyök.. azt fogjuk megszúrni. Leizzadtam, nem bírom a tűszúrás gondolatát sem. Küzdök ellene régóta, próbálok szembenézni ezen félelmemmel, például tetoválásokat varratok meg ilyesmi. Ahhoz meg abszolút nem szoktam hozzá, hogy gerincben álló tűvel tologatnak ki be a CT-ben, hogy ellenőrizzék a 10 cm hosszú fém pontosságát. Kicsit mozgatni kellet, de másodszorra már jó helyen volt, mondták. A speckó anyag betöltése után már jött a teljes zsibbadás, végig a lábamon szépen lassan. Nagy megkönnyebbülés volt, mert a tű kikerült a hátamból és a fájdalom is megszűnt. Megcsináltuk! J Jöhet a rehab!

Innentől beindult a wellness! Masszőr hölgy látogatott meg a szobában, aki átmozgatta felsőtestem, és finom olajjal átkente. Jól hangzik, nem? Egy Gyógytornász hölgy is megdolgoztatott, de csak óvatosan, fájdalom mentesen. Estig nem tudtam kikelni az ágyból, így ez ebéd kimaradt, helyette jött a napi infúzió. Amire kiment a zsibbadás, már 8 óra is elmúlt. Fürdés, tisztálkodás és SENSOLIGHT!! Nagyon király, mint egy űrhajó, legutóbb is kedvenc volt.

Itt tartok most, a javulás útján immáron sétálok a saját lábamon. Napról napra jobb lesz reményeim szerint. Sok idő van most arra, hogy átgondoljam, hogyan tovább, de erre nem akarok most kitérni.

Szeretném külön megköszönni a feleségemnek, hogy az így teljes egészében rászoruló otthoni dolgok mellett volt energiája többször is bejönni hozzám, behozni a „kórház szettet”,stb. Imádom ezért is, nem is tudom hol tartanék nélküle, de igen tudom: sehol.

Szép napot!