virágleventevélemény

Orr dugulás, befújás, minden nap, egyre sűrűbben. Ha hozzászoktatod magad, szinte lehetetlen orrspray nélkül élni... Le lehet erről az anyagról jönni? Mert rászokni annyira könnyű volt.

Tudjuk, hogy az ilyen cuccok hosszú távú használata nem tesz jót az orr nyálkahártyának, mégis, mikor egyszerűen nem jön levegő, vagy nem annyi amennyi kellene, kéznél van és olyan egyszerű használni. Ez a könnyű út, erre sodródik az ember.

Virág Levente vagyok, orrspray függő. Bizony én is bajlódok ezzel a problémával nap, mint nap.

Egy téli nap lettem figyelmes arra, hogy nem kapok futás közben elég levegőt. Akkor arra gondoltam, megfáztam. Volt otthon egy orrspray, befújtam, amikor nagyobb volt a gond.

Jaj, micsoda megkönnyebbülés.

Majd tavasszal kezdett derengeni, hogy még most is ugyanaz a helyzet. Egész nyarat így csináltam végig és már nem csak futásnál zavart, hanem elalvásnál is. Egyszerűen nem tudtam elaludni nélküle. Nyár végén meglátogattam a háziorvost, aki szintén orrsprayt javasolt. Vettem is egy olyat, amit ő ajánlott. Nagyon jól kidugult tőle az orrom, azonban arra lettem figyelmes, hogy egyre többet használom.

Amikor már nagyon idegesíteni kezdett a helyzet, elmentem egy szakorvoshoz. Rövid vizsgálat után jött diagnózis: allergia. Futószalagon kaptam a receptet is. Egy havi adag, próba cseresznye alapon. Nagyon örültem! Itt a megoldás. Hamarosan vége a megpróbáltatásaimnak, gondoltam.

Elhasználás után visszamentem a dokihoz, „sajnos semmit sem ért a cucc” mondattal. Következő forduló: új recept, megint egy havi. Kicsit kevesebb lelkesedés, de azért a remény hal meg utoljára alapon bíztam az orvosnőben. Kiváltottam a receptet.

Semmi haszna. Vissza az orvoshoz, következő kőr, következő recept. Éreztem a never ending sztori forgatókönyvet. Hát gondolod, hogy kiváltottam... Hihetetlen ez a módszer, ez tényleg van, akinek segít? Valóban van olyan ember, aki ezt végigcsinálja? Hány forduló szükséges, hogy teljesen véletlenszerűen megtaláljuk a megoldást?

Na de ha allergia, akkor irány egy Allergia vizsgálat es meglesz a megoldás!!! Haha, gondoltam, intéztem is azonnal. Elektrolízis , 400 fele anyag , tutti meglesz a kiváltó ok. Hát az elején megdőlt az elmélet. A műtött kezem miatt nem lehet bízni az eredményben. Kellett nekem  fém a kezembe…

Szóval nem jutottam előre. Kicsit kezdem feladni a küzdelmet. Persze ez kb fél év volt az életemből. Ma is orrspray- t használok este, hogy tudjak (és persze a feleségem is tudjon) aludni.

Par napja olvastam egy barátom facebook posztjában , hogy ő véglegesen letette ! Szóval nem vagyok egyedül az univerzumban ezzel a gonddal. Felhívtam, beszélgettünk. Az átállásra 3-4 hetet mondott. Minden átmenet nélkül, egyik napról a másikra megvonás. Borzasztó, azt mondta, néha kibírhatatlan. Kiszáradás –torka és a szája tájékán-, iszonyat hangos horkolás kíséri a gyógyulás útját. Igaz, nála sokkal durvább volt a helyzet, több min 7 éve függő volt, heti min 1 tégelyt fogyasztott!!!

Teljesen hozzászokott a szervezete!

Tünetek: hirtelen orrvérzés a nap bármely szakában, óránkénti befújás, az életének minden helyszínén egy elfekvő orrspray… Ténylegesen a kocsijában, a táskájában, zakózsebében, a sportszerei között, azaz szinte mindenhol tartott egyet. Egyetlen okból: bármikor elérhető legyen a szer.

Amikor a döntést meghozta, 14 nem üres tégelyt dobott ki.

Néha le kell süllyedni a tó legaljára, annyira, hogy már ne kapj levegőt és végre észrevedd, hogy vízben vagy!

Szóval döntöttem, belevágok a gyilkos három hetes elvonóba! Nem akartam megvárni, hogy elérjek még a tó közepére se. Nem nagyon láttam amúgy sem mást megoldást, ráadásul az élő példa szerintem mindig nagyon meggyőző. Nem véletlenül nyomják a reklámokban is a „Ritának is sikerült 5 hét alatt lefogynia 40 kilót” dumát. Ráadásul, az, hogy személyesen is ismerem „Ritát”, még hihetővé is teszi a történetet. Miért is hazudna nekem?

Jelentem hét napja tiszta vagyok.

Nem volt annyira szörnyű, mint amire ezek után számítottam. Mondjuk, nem is voltam annyira mélyen, mint a példamutató barátom. Feleség is kibírta, remek módszer például, hogy ő alszik el hamarabb. Néha, még most is bedugul az orrom, de megállom, kitartok, és NEM fújok!!!

Ez az igazi megoldás! Én megtaláltam és most elmontam neked.

Ha van ismerősöd, aki hasonló gondokkal szenved, oszd meg vele te is történetünket.

Reméljük, élő példánkkal segítünk neki is leállni az anyagról… nekem pedig …. szurkoljatok!

Úgy 17 éves lehettem, amikor először gondoltam rá, hogy nekem bizony valami nagyon elvadult sportkocsi kell ha megnövök. Már akkor imádtam a forma 1-et, így nem is akarhattam mást, mint egy tűzpiros Ferrari F40et. Ez volt az utolsó modell, amit még 1988-ban Enzo Ferrari halála előtt mutattak be. Egyszerűen, gyönyörű szép!

Egy középmotoros, hátsó kerék meghajtású álom!  Abban az időben ez volt a leggyorsabb, legerősebb és legdrágább autó, amit a Ferrarinál a nyilvánosságnak értékesítettek. Igen, ugyanis nem minden Ferrarit vehet meg bárki.

Már akkor elképzeltem, ahogy megjelenek a szalonban:

Egy tavaszi délelőtt térek be, már a kihagyhatatlan reggeli kávém elfogyasztása után. Két talpig öltönyös fószer rohan irányomba, hozzám, „a vevő” –hőz. Egymással versenyezve nyomják az elcsépelt kereskedői dumát, hogy így meg úgy a Ferrari. Ilyen gyors, ennyi lóerő… Nagyon gyenge eladók, egyet sem kérdeznek, de ma szerencséjük van. 

- F40 et akarok venni, mondom nekik halkan. Elég szerény srác vagyok egyébként, ha még nem ismernél (mondom ezt egy Ferrari vásárlása közben…).

Az egyikőjük kapkodva siet a katalógusért, a másik elegánsan mutatja az utat a szalonban forgó fenevad felé. Ő a szerencsés, ma ö kapja a jutalékot…

Ez valami versenyautó féle, gondolhatná egy kívülálló, hozzá nem értő. Lapos, tűzpiros. Tényleg olyan a szárnya hátul, mint egy forma egyes kocsié. Egyszerűen pazar látvány.

- Rendben lesz, suttogom. Óriási vigyort és elégedettséget látok az eladó arcán. Ezt királyul csináltam, gondolja. A papírokat gyorsan elintézzük, ez nem is kérdés, kb mindent aláírok amit elém rak, olyan izgatott vagyok.

Íme a nagy pillanat: a kulcsok átadása következik. Ez valami fenomenális, átadhatatlan érzés. Javaslom, írd fel te is a bakancslistádra. Nálam van, az enyém, az én tulajdonom. Wáááááá... Alig várom, hogy beülhessek és nyomjam neki, bele a világba! Én állok ki vele a szalonból, erőteljesen ragaszkodok hozzá, hogy mostantól csak én vezethetem a drágaságomat.

Az egész napom kocsikázással és tankolással telik. Érdekes, hogy ezt mondom, de az első pár órában kényelmetlen érzés fog el. Mindenhol, mindenki bámul. Komolyan, nekem kellemetlen. Először a kocsit, és egyből utána engem, a szemem leges - legmélyét. Lassan kezdek oldódni és szokom a feelinget. A lámpáknál rendesen ég a jobb oldali ülés, annyian be szeretnének ülni. Lehet mostantól még aktívabb lesz a szexuális életem? Érdekes összefüggés, de valljuk be valahogy így működik a világunk. Én meg férfiból vagyok, így könnyedén meggyőzhetnek az ellenkező neműek. Tudjuk jól, hogy elég jó eszközeik vannak erre. (Fontos gyorsan leszögeznünk, hogy ez még jóval a házaséletem kezdetének gondolata előtt történik!)

De a lényeg, hogy egy IHI turbós, 478 lóerős V8- as Ferrari F40-ben ülök, ami nem magasabb 113 centiméternél (ez egy hatéves kisgyerek magassága egyébként)… azonban ez a cucc csupán 4,1 másodperc alatt gyorsul fel 100ra. Elképesztő.

Hmmm…

Szóval, pontosan ezt álmodtam meg kicsit több mint 20 éve.

Ha mostantól kezdve minden második héten megnyerem a reblog sprintet, akkor megközelítőleg 1085 hónap alatt összegyűjtöm a jelenlegi 350.000 Eurós vételárát.

Kérlek, oszd meg a posztomat, segíts meggyőzni a szerkesztőket, hogy a cikk érdemes a főoldalra kerülésre és esélyes a végső győzelemre. Segíts, hogy megvalósítsam ezt a régi álmom.

Előre is köszönöm és szép napot kívánok!

Virág Levente

Szeretném, ha sokan tanulnának az esetemből, hátha el tudják kerülni életük ilyen korai szakaszában a kórházat. Pontosabb nevén az Országos Gerincgyógyászati Központot, itt vagyok most. Hétfőn jöttem ambulánsan, kezelésre. Nem tudtam felegyenesedni, azaz fekve-négykézlábon jártam már egész hétvégén. Gondoltam kapok egy helyi szurit és futok haza.. hát nem ez lett. Gyors MR vizsgálat után már tolószékben hoztak fel az emeleti ágyba és pikk pakk bennem is volt az infúzió. Máshogy mondjuk nem is tudtam volna feljönni, annyira rosszabbodott az állapotom.. vagy csak kiment belőlem a hétvége alatt belapátolt fájdalomcsillapítók hatása?  Szerencsém volt, éppen üresedett egy ágy a 131-ben amit így megkaptam. 

Szeretem ezt a helyet, 3 éve is itt voltam, akkor tervezett konzervatív kezelésen. Mivel legutóbb teljes javulást hozott az egyhetes kúra, nagyon optimistán vágtam bele az új projektbe. Estére persze rosszabbodott a helyzet, 4 fájdalomcsillapító sem tudta elnyomni az érzést. Hajnalban meg is jelentem a nővéreknél, hogy erősebb cucc kell. Meg is kaptam! Konkrétan egy tenyérnyit válogatott nekem össze a kedves hölgy, imádtam! Amire visszavánszorogtam a szobába már semmit nem éreztem. A nem fájó végtagjaimat sem! Nagyon király érzés volt, örök hála érte!

Reggel korán jött a doktor úr a megbeszélt injekció miatt. Mentünk a CT-be ahol megnézte hol van a ideggyök.. azt fogjuk megszúrni. Leizzadtam, nem bírom a tűszúrás gondolatát sem. Küzdök ellene régóta, próbálok szembenézni ezen félelmemmel, például tetoválásokat varratok meg ilyesmi. Ahhoz meg abszolút nem szoktam hozzá, hogy gerincben álló tűvel tologatnak ki be a CT-ben, hogy ellenőrizzék a 10 cm hosszú fém pontosságát. Kicsit mozgatni kellet, de másodszorra már jó helyen volt, mondták. A speckó anyag betöltése után már jött a teljes zsibbadás, végig a lábamon szépen lassan. Nagy megkönnyebbülés volt, mert a tű kikerült a hátamból és a fájdalom is megszűnt. Megcsináltuk! J Jöhet a rehab!

Innentől beindult a wellness! Masszőr hölgy látogatott meg a szobában, aki átmozgatta felsőtestem, és finom olajjal átkente. Jól hangzik, nem? Egy Gyógytornász hölgy is megdolgoztatott, de csak óvatosan, fájdalom mentesen. Estig nem tudtam kikelni az ágyból, így ez ebéd kimaradt, helyette jött a napi infúzió. Amire kiment a zsibbadás, már 8 óra is elmúlt. Fürdés, tisztálkodás és SENSOLIGHT!! Nagyon király, mint egy űrhajó, legutóbb is kedvenc volt.

Itt tartok most, a javulás útján immáron sétálok a saját lábamon. Napról napra jobb lesz reményeim szerint. Sok idő van most arra, hogy átgondoljam, hogyan tovább, de erre nem akarok most kitérni.

Szeretném külön megköszönni a feleségemnek, hogy az így teljes egészében rászoruló otthoni dolgok mellett volt energiája többször is bejönni hozzám, behozni a „kórház szettet”,stb. Imádom ezért is, nem is tudom hol tartanék nélküle, de igen tudom: sehol.

Szép napot!