virágleventevélemény

Úgy 17 éves lehettem, amikor először gondoltam rá, hogy nekem bizony valami nagyon elvadult sportkocsi kell ha megnövök. Már akkor imádtam a forma 1-et, így nem is akarhattam mást, mint egy tűzpiros Ferrari F40et. Ez volt az utolsó modell, amit még 1988-ban Enzo Ferrari halála előtt mutattak be. Egyszerűen, gyönyörű szép!

Egy középmotoros, hátsó kerék meghajtású álom!  Abban az időben ez volt a leggyorsabb, legerősebb és legdrágább autó, amit a Ferrarinál a nyilvánosságnak értékesítettek. Igen, ugyanis nem minden Ferrarit vehet meg bárki.

Már akkor elképzeltem, ahogy megjelenek a szalonban:

Egy tavaszi délelőtt térek be, már a kihagyhatatlan reggeli kávém elfogyasztása után. Két talpig öltönyös fószer rohan irányomba, hozzám, „a vevő” –hőz. Egymással versenyezve nyomják az elcsépelt kereskedői dumát, hogy így meg úgy a Ferrari. Ilyen gyors, ennyi lóerő… Nagyon gyenge eladók, egyet sem kérdeznek, de ma szerencséjük van. 

- F40 et akarok venni, mondom nekik halkan. Elég szerény srác vagyok egyébként, ha még nem ismernél (mondom ezt egy Ferrari vásárlása közben…).

Az egyikőjük kapkodva siet a katalógusért, a másik elegánsan mutatja az utat a szalonban forgó fenevad felé. Ő a szerencsés, ma ö kapja a jutalékot…

Ez valami versenyautó féle, gondolhatná egy kívülálló, hozzá nem értő. Lapos, tűzpiros. Tényleg olyan a szárnya hátul, mint egy forma egyes kocsié. Egyszerűen pazar látvány.

- Rendben lesz, suttogom. Óriási vigyort és elégedettséget látok az eladó arcán. Ezt királyul csináltam, gondolja. A papírokat gyorsan elintézzük, ez nem is kérdés, kb mindent aláírok amit elém rak, olyan izgatott vagyok.

Íme a nagy pillanat: a kulcsok átadása következik. Ez valami fenomenális, átadhatatlan érzés. Javaslom, írd fel te is a bakancslistádra. Nálam van, az enyém, az én tulajdonom. Wáááááá... Alig várom, hogy beülhessek és nyomjam neki, bele a világba! Én állok ki vele a szalonból, erőteljesen ragaszkodok hozzá, hogy mostantól csak én vezethetem a drágaságomat.

Az egész napom kocsikázással és tankolással telik. Érdekes, hogy ezt mondom, de az első pár órában kényelmetlen érzés fog el. Mindenhol, mindenki bámul. Komolyan, nekem kellemetlen. Először a kocsit, és egyből utána engem, a szemem leges - legmélyét. Lassan kezdek oldódni és szokom a feelinget. A lámpáknál rendesen ég a jobb oldali ülés, annyian be szeretnének ülni. Lehet mostantól még aktívabb lesz a szexuális életem? Érdekes összefüggés, de valljuk be valahogy így működik a világunk. Én meg férfiból vagyok, így könnyedén meggyőzhetnek az ellenkező neműek. Tudjuk jól, hogy elég jó eszközeik vannak erre. (Fontos gyorsan leszögeznünk, hogy ez még jóval a házaséletem kezdetének gondolata előtt történik!)

De a lényeg, hogy egy IHI turbós, 478 lóerős V8- as Ferrari F40-ben ülök, ami nem magasabb 113 centiméternél (ez egy hatéves kisgyerek magassága egyébként)… azonban ez a cucc csupán 4,1 másodperc alatt gyorsul fel 100ra. Elképesztő.

Hmmm…

Szóval, pontosan ezt álmodtam meg kicsit több mint 20 éve.

Ha mostantól kezdve minden második héten megnyerem a reblog sprintet, akkor megközelítőleg 1085 hónap alatt összegyűjtöm a jelenlegi 350.000 Eurós vételárát.

Kérlek, oszd meg a posztomat, segíts meggyőzni a szerkesztőket, hogy a cikk érdemes a főoldalra kerülésre és esélyes a végső győzelemre. Segíts, hogy megvalósítsam ezt a régi álmom.

Előre is köszönöm és szép napot kívánok!

Virág Levente

Itt az új megkeresés. Régi barátom talált meg vele, be szeretne indítani egy felnőtt témájú weboldalt. Külföld felé szolgáltatná ezeket a tartalmakat, amelyeket hazai környezetben saját maga készít, forgat. Ehhez kérte a segítségem. Hmm, alig mertem elmondani otthon.

A feleségem nem is örült a témának, sokkal jobban bejött neki a régi, megszokott ügyfélkör. Szerette ha az ügyfeleink szakácsok, focisták, takarítók, ingatlanosok, kuponosok, stb. Hát nagy váltás valóban, de vajon mi a baj a pornófilmekkel? Megbotránkoztatóak? Erkölcstelenek? Közönyösek?

Szerintem nem azok. Nagyon is nagy az igény rájuk, szinte minden korosztály számára. (most nem célom azzal foglalkozni, hogy kinek való és kinek nem) Persze az emberek nem szeretnek beszélni róla, talán túl intim téma még ebben a században is? Nos, ezt sem hinném. Annyira a véleménykinyilvánítás korában élünk, hogy semmi sem tabu. Nincs cenzúra sehol, semmilyen témában. Lassan egy kiló kenyeret is félmeztelen csajszi fog reklámozni valamelyik nagy bevásárlóközpont közepén minden meghökkentés nélkül.

Pénz is van benne, az látszik. Persze a piac mérete miatt nem a magyar megrendelőktől várják az előfizetéseket. Hihetetlen, hogy ennyi anyagot el tudnak adni szerte a világban. Újabb és újabb filmek, jelenetek kerülnek ki az éterbe és mind-mind simán „elfogy”.

Azonban ha olyan nagy biznisz miért nem csinálják mégis rengetegen? Hát csinálják. Arányaiban azonban eltörpül az számuk, ráadásul a diszkréció mindenek előtt áll. A legtöbb pornó színészt a környezete nem úgy ismeri, ahogy a filmeken mutatkozik, legtöbbjükről nem is tudják mivel keresi a kenyerét. Szégyellik? Nem hiszem, nincs is mit. Inkább nem akarnak szembesülni a társadalom folyamatos kritikájával. Egyszerűbb megoldás ez, én megértem.

Te vajon bevállalnád a „nyilvánosságot”? Elmondanád, sőt büszke lennél rá? Most nem szeretnék különbséget tenni fiú és lány hozzá állás között, mert az már egy másik társadalmi megítélés, hogy egy fiúnak vagy egy lánynak mi fér bele. Vajon mit gondolna rólad a szomszédod? Megmutatnád neki a legújabb produktumod? Érdekes gondolat. Nyilván a szomszéd „adottságaitól” függ…. J

A barátom szerint mégsem olyan egyszerű a dolog. Nehezen talál színészeket, bármilyen meglepő is ez. Sok ügynökséggel dolgozik, folyamatosan forgat, talán túl gyors ütemben készíti a filmeket, mert elfogynak az arcok. Egy biztos, újabb és újabb felfedezettekre van szükség. Ez a szakma így működik. Tehát ha van affinitásod jelentkezz, összehozlak vele. Nem vagyok közvetítő, nem kérek érte semmit, csupán megadom neki az elérhetőséged és hajrá. Folyatás következik…