virágleventevélemény

Itt az új megkeresés. Régi barátom talált meg vele, be szeretne indítani egy felnőtt témájú weboldalt. Külföld felé szolgáltatná ezeket a tartalmakat, amelyeket hazai környezetben saját maga készít, forgat. Ehhez kérte a segítségem. Hmm, alig mertem elmondani otthon.

A feleségem nem is örült a témának, sokkal jobban bejött neki a régi, megszokott ügyfélkör. Szerette ha az ügyfeleink szakácsok, focisták, takarítók, ingatlanosok, kuponosok, stb. Hát nagy váltás valóban, de vajon mi a baj a pornófilmekkel? Megbotránkoztatóak? Erkölcstelenek? Közönyösek?

Szerintem nem azok. Nagyon is nagy az igény rájuk, szinte minden korosztály számára. (most nem célom azzal foglalkozni, hogy kinek való és kinek nem) Persze az emberek nem szeretnek beszélni róla, talán túl intim téma még ebben a században is? Nos, ezt sem hinném. Annyira a véleménykinyilvánítás korában élünk, hogy semmi sem tabu. Nincs cenzúra sehol, semmilyen témában. Lassan egy kiló kenyeret is félmeztelen csajszi fog reklámozni valamelyik nagy bevásárlóközpont közepén minden meghökkentés nélkül.

Pénz is van benne, az látszik. Persze a piac mérete miatt nem a magyar megrendelőktől várják az előfizetéseket. Hihetetlen, hogy ennyi anyagot el tudnak adni szerte a világban. Újabb és újabb filmek, jelenetek kerülnek ki az éterbe és mind-mind simán „elfogy”.

Azonban ha olyan nagy biznisz miért nem csinálják mégis rengetegen? Hát csinálják. Arányaiban azonban eltörpül az számuk, ráadásul a diszkréció mindenek előtt áll. A legtöbb pornó színészt a környezete nem úgy ismeri, ahogy a filmeken mutatkozik, legtöbbjükről nem is tudják mivel keresi a kenyerét. Szégyellik? Nem hiszem, nincs is mit. Inkább nem akarnak szembesülni a társadalom folyamatos kritikájával. Egyszerűbb megoldás ez, én megértem.

Te vajon bevállalnád a „nyilvánosságot”? Elmondanád, sőt büszke lennél rá? Most nem szeretnék különbséget tenni fiú és lány hozzá állás között, mert az már egy másik társadalmi megítélés, hogy egy fiúnak vagy egy lánynak mi fér bele. Vajon mit gondolna rólad a szomszédod? Megmutatnád neki a legújabb produktumod? Érdekes gondolat. Nyilván a szomszéd „adottságaitól” függ…. J

A barátom szerint mégsem olyan egyszerű a dolog. Nehezen talál színészeket, bármilyen meglepő is ez. Sok ügynökséggel dolgozik, folyamatosan forgat, talán túl gyors ütemben készíti a filmeket, mert elfogynak az arcok. Egy biztos, újabb és újabb felfedezettekre van szükség. Ez a szakma így működik. Tehát ha van affinitásod jelentkezz, összehozlak vele. Nem vagyok közvetítő, nem kérek érte semmit, csupán megadom neki az elérhetőséged és hajrá. Folyatás következik…

Veled előfordult már ilyen? Akkor le írom mire figyelj oda ha nem akarod átélni azt ami velem történt. Csúnyán lehúztak félmillióval. Egy informatikai vállalkozás résztulajdonosa vagyok. Több mint 15 évnyi tapasztalattal a hátam mögött, elég sok mindent megéltem. Látom a változást az üzleti szférában, ahogy mondani szokás – nagyon felhígult ez a „szakma” is. Mostanság valóban érezni a bizalom hiányát és az üzletkötések menetének változását.

Régen szóban megegyeztem valakivel és az úgy volt „kőbe vésve” (jog szerint a szóbeli megállapodás is szerződéskötésnek minősül a még mai nap is) mindkét fél teljesítette adott szavát. Vettem így autót, nagyobb mennyiségű számítástechnikai alkatrészeket, de ide sorolhatnám a fogadásokat, üzletszerzési jutalékokat és még sok mindent amiben pénz lehetett. Jó régen volt.

Jelenleg előleget kérünk mindenkitől és annak megérkezése után kezdünk bele a szolgáltatásba. Egyre több cég nyújt cég adatinformációs szolgáltatást, minősítéseket készítenek. Ezekre nyilván lehet hallgatni is meg nem is. A probléma nem is ezekkel van, hanem a régi kapcsolatokkal, ahol már kiépült a bizalom hosszú évek alatt. Ezt tudják tönkre tenni nagyon váratlanul. Velem is ez történt. Régi (most már csak ismerősömnek nevezem ) ismerősöm keresett meg több mint két éve egy nagyobb projekttel , weblap, teljes arculati könyv , stb. Jól hangzott a dolog, összesen durván egymilliós nagyságrendű volt a megbízás. Mivel a téma is nagyon közel állt a cégünk összes alkalmazottjához, nagy elánnal vetettük bele magunkat a munkába. Rengeteg ötlettel álltunk elő, aminek mondjuk a nagy részére nem futotta már a keretből, azért mi talonban tartottuk a későbbi szebb időkre. Ahogy említettem régi ismerőstől jött a megrendelés, eszembe sem jutott előleget kérni, nagy hiba volt. Egy év után kaptunk is némi pénzmagot, a felét a várt összegnek. A többit későbbre halasztották. Tudtuk, hogy épp nincs pénze a megrendelőnek ezért nem is sürgettük. Teltek a hónapok, jöttek apróbb feladatok, segítségkérések és mi tovább dolgoztunk mit sem sejtve.

Egy napon furcsa ötlettel álltak elő, lecserélték az általunk készített weboldalt. Arculatot váltottak, egy-két dolgot hagytak meg csupán a régi anyagokból.  Ekkor is kérték a segítségünket és mi tovább szolgáltattunk és tovább és tovább a mai napig. Végre sikerült le ülnünk beszélni az elszámolásról ahol közölték, hogy ők bizony elszámoltnak tekintik a dolgot. Amúgy sem használnak semmit a régi dolgokból és már úgy is kifizettek minket. Megjegyzésemre, hogy ez nem túl fair még meg is fenyegettek.

Szuper volt közölni a hírt a tulajdonostársaimmal, főleg, hogy az üzletet én hoztam, én vállaltam a felelőséget az ismerősömért.  Ti mit tennétek a helyemben? (megjegyzés: tényleg várnék ötleteket!)

Ezek után hogy álljak az ilyen jellegű munkákhoz? Ismerősnek ne dolgozzak?

Sajnos csak az előleg marad mint megoldás szigorúan betartva minden kapcsolat tekintetében. Sajnálom, hogy ez a poszt ilyen komolyra sikeredett, de a csalódásom mértékéhez képest azt gondolom, igyekeztem a pozitív oldalát megfogni a dolognak már ha van egyáltalán ilyen.

Kérlek ha van kapcsolatod aki dolgozik és utólag fizetnek neki, oszd meg számára az üzenetem, neki ne kelljen átélnie hasonló csalódást. Szép napot!