virágleventevélemény

Megéri fizetni az egészségügyi szolgáltatásokért? Inkább várjuk ki a sort a rendelőben, hiszen ugyanaz az orvos lát el minket majd, ugyanazzal az eszközzel, miben lehetne más… gondolnánk, ha túlságosan naívak lennénk.

Sajnos az egészségügyi állapotom miatt nagyon sokszor találkoztam a magyar fizetős egészségügyi ellátással az elmúlt pár évben. Súlyos gerincproblémám miatt évről évre hívatlan vendége vagyok az országos gerincklinika adott osztályának, így folyamatosan megtapasztalom a különbséget! Véleményem szerint óriási a difi, de vajon ez csak a reumatológiával van így?

Pár éve történt, hogy foggondom akadt. Egy jól sikerült partin ugyanis eltűnt a korona a fogamról… Biztos a sok vodka narancsnak volt ilyen fogkorona eltüntető hatása, de a lényeg, hogy másnap nem is rémlett, hogy mi történhetett (a fogammal!!!). Tárgyi bizonyítékokat pedig nem találtam. (eltűnt a korona…) Lehet, hogy a fogtündér megviccelt? Minden esetre pénzmagot nem rakott a párnám alá. Kénytelen voltam hát szakember segítségét igénybe venni (no nem nyomozót , hanem fogorvost).

Jellememből adódóan gyakran szoktam kitalálni mindenféle elvetemült dolgot, amelyekkel még magam is meglepem. Ilyen volt ez is. Arra gondoltam, nem futok a magán rendelésre, hanem irány az SZTK. Végül is fizetem a TB-t, sose volt elmaradásom, jár nekem az ellátás. A XI. kerületi rendelőnek amúgy is egész jó híre van, így simán belevágtam a projektbe.

Telefonon sikerült bejelentkeznem. Nem volt egyszerű kideríteni kihez is tartozom, ugyanis még nem voltam ott soha ezelőtt. Megtaláltuk a doktornőmet és a megfelelő időpontot is, szóval szuperül kezdődött.

Na persze a folytatás... Megjelentem az kialkudott időpontban, talán egy kicsit előbb is, ki tudja, hátha előbb végzek. Nem így lett. Két és fél órás várakozást követően, szólítottak. Belépve láttam, hogy nem a megszokott űrfotel fogad, nincsenek szuperfények és király kütyük.

De mielőtt jobban megnézhettem volna a felszerelést már hajszolt ki az asszisztens - sajnáljuk, de nagyon nagy a késés, nem tudjuk most ellátni.(nekem mondják? Jó ideje itt ülök….)  Jöjjön vissza két hét múlva- azzal a kezembe is nyomtak egy papírt, jó nagy betűkkel ráírva az ajánlott időponttal. Le van foglalva, mondták és csukták is rám az ajtót…

Sajnos nem tudom az okát a csúszásnak és erről nem is nyilvánítanék véleményt, azonban nem gondolom, hogy ez a módja az elintézésnek. Ilyen nagy a „vevőállomány”? Ekkora nagy a tömeg? Akkor miért ezt az időpontot kaptam vajon? Mi lehet ennek az egésznek az oka?

Miért tudja ezt megoldani egy magánrendelő? Más a rendszerük? Több időt szánnak egy betegre? (ők megtehetik?) Másnap elmentem egybe, időpontra. Persze ide is kicsit előbb érkeztem. Sejtitek mi történt? Hát megcsinálták a fogamat! Gyorsan, precízen, várakozás nélkül.

Itt voltak szuper kütyük, félelmetes űrtechnológia, minden ami kell egy ilyen "drága" helyre. Gyorsan rögzítsük, hogy annyira drága és jó minőségű magyarországon a magán orvoslás, hogy küldöldről is ide járnak! Külön iparág fejlődött ki az orvos turizmusra. Simán megéri ideutazni, eltölteni egy kis időt, megcsináltatni a fogat, cicit, bármit és hazautazni akár skandináviába. Hihetetlen. 

Kipróbáltam egyébként a reumatológiát is. Írtam, hogy ilyen a jellemem, nem adom fel könnyen. Ott eleve másfél hónap volt az első időpont, amit kérhettem. Nagyon érdekesen, 7 percenként adják az időpontokat, kaptam is jól megjegyezhető 17.43-at. Ezt mondjuk az én szúrtam el. Rosszul írtam be a naptáramba és egy nappal később mentem. Aznap nem rendelt az orvos, így az lett volna a megoldás, hogy kérek egy új időpontot… gondolod, hogy másnapra.

Szóval kellene egy hosszú távú megoldás erre a problémára. Szerintem aki ezt meg tudja oldani, komoly politikai előremenetelre számíthat. Mi lehet az? Más országba fizetni a TB-t és kijárni a kezelésekre? Egyszerűen nem fizetni, mert úgy is kápézni kell minden alkalommal?

Én kitaláltam!

A háziorvoson és a sürgősségi szolgáltatáson kívül mi az amit "ingyen" igénybe veszünk?

Mint, hogy minden éremnek két oldala van, most nézzük kicsit a másik oldalát. Havi 7050.- forintért mit várunk? Mire elég ez az összeg? 2016.január elsejétől ennyi a havi egészségügyi szolgáltatási járulék. Az ország maxiumum fele fizeti, szóval nem nehéz kiszámolni, hogy egy főre mennyi jut. 

Megoldási javaslatként felmerülhetne, hogy ez az összeg legyen az (háziorvos és ) általános ambuláns járulék. A többiért pedig fizessünk! Nem lennénk hátrébb, de lehet, hogy ezek a szolgáltatások viszont magasabb színvonalúak lennének. Szerintem ez a megoldás! Kicsit mélyebben ki kell dolgozni, ezt elismerem, de még csak ötlet szinten mozog. Várom a megfelelő támogatottságot.

Ti mit gondoltok? Működne az ötletem? Ha egyet értessz velem oszd meg a bejegyzést "Leventét miniszternek" címmel! Reméljük ez egy új sikersztori kezdete!

Szép napot!

Az emberi fejlődés része a baktériumok és vírusok leküzdése. Sajnos az idők folyamán ez mit sem változott (valószínűleg nem is fog… XD). Csupán a világunk terjedt ki jelentősen. A technikai vívmányok megjelenésével együtt találkozhatunk ezek betegségeivel is. Ki ne használna manapság okos telefont, közösségi médiát. A vírusok ide is bejelentkeznek, nincs mese, ezen nem tudunk változtatni. A legelterjedtebb közösségi médiában, ide ki is írhatom: Facebook-on is nap, mint nap találkozunk ezzel. Sajnos kevesen veszik észre, és mint egy kisebb megfázást, lábon kihordják… azaz terjesztik tovább.  Nos ha kerültél már hasonló helyzetbe vagy el akarod kerülni, mindenképpen olvasd tovább a cikket.

Szeretnék segítséget nyújtani neked, azaz megmutatni, hogyan is moss kezet az IT világban.

Legegyszerűbb módja egy betegség legyőzésének, ha nem kapjuk el. Igyekezzünk védekezni a vírusok ellen: Szedjünk vitamint, figyeljünk a táplálkozásunkra… azaz csak megbízható programokat telepítsünk, ne osszunk meg mindenféle ismeretlentől posztot, ne akarjunk minden érdekesnek tűnő játékfelkérést elfogadni és ne adjunk hozzáférést bármilyen programnak az adatlapunkhoz. Ez olyan mintha meztelenül mennénk ki -20 fokba úgy, hogy nem eszkimóból vagyunk.

Nyilván mindenkit érdekel a TROLL neve, de hidd el nem leszel kevesebb attól, ha nem engedélyezed ennek a programnak az adatlap hozzáférést. ( Az enyém egyébként Kuzamijo…)

Na de mi történik, ha már megfáztunk és szeretnénk gyorsan meggyógyulni. A receptet most meg tudom adni, de kiváltani neked kell. XD

Először is töröljünk minden alkalmazást a facebookon. Ezt így tudod megtenni: Nyisd meg a Facebookot, majd navigálj a Beállításokhoz. A bal oldali listában az Alkalmazások fülre nyomj egy emberes kattot, majd az összes olyan alkalmazást, amelyet látsz a listában, az X-re kattintva távolíts el. Tényleg mindet. Legyél könyörtelen! Ne bízz senkiben. ( Ez amúgy egy nagyon hasznos tanács az élet más területein is … XD )

Sajnos a böngésződtől is meg kell válnod. Szedd le mindet, amit tudsz(Az explorer-t ne erőltesd, az maradhat…XD), amivel valaha megnyitottad a Facebook-ot. (Előtte érdemes letölteni egy telepítőt, azért, hogy majd újra tudd telepíteni..)

Ezek a böngészők sok információt eltárolnak rólunk, szokásainkról. Sajnos ebbe is bele tud férkőzni az ellenség, így ezeket még el kell távolítanunk. Nyiss meg valamilyen fájlkezelőt (akár a Windows sajátját), és keresd meg a böngészőnek megfelelő mappát a Felhasználók (angol Windows esetén Users) mappában. Ennek leggyakoribb útvonala a C:\Users\atefiókodneve\AppData\Local. Itt kell letörölni a böngésződnek megfelelő mappát, hogy a maradék letöltött és konfigurációs fájlok is menjenek a levesbe. Ha Firefoxot használsz, a Mozilla mappát keresd, Chrome esetén a Google-t, és így tovább. Nagy, határozott DEL gomb. Ne kíméld.

Elméletileg készen vagyunk! Futtathatsz valamilyen tisztító programot, ami a maradék szemetet is összeszedi a gépedről. Ennek a befejeztével jöhet az újraindítás, és a böngésző(k) újratelepítése. Ha megvagy mindennel, tanulj a hibádból, szedd a vitaminokat és vegyél fel valami jó vastag kabátot, mondjuk egy Kaspersky Antivírus programot …

Ha elakadsz bátran írj, itthon vagyok ráérek... XD

Pár éve történt meg velem ez a történet, amikor még vezetője voltam egy informatikai vállalkozásnak. Egész jól ment a biznisz, rendes ügyfeleink voltak, akkoriban fizettek is rendesen. Kisebb rendszerek üzemeltetésével foglalkoztunk, alaposan és megbízhatóan dolgoztunk, ami persze több megrendelést is vonzott magával. Marketingre nem költöttünk, az ügyfelek ajánlásai alapján szereztünk újabb partnereket. Mivel ez a folyamat jól működött, kénytelenek voltunk bővülni. Akkoriban ez új alkalmazottak keresését jelentette. Első körben a tulajdonosok gyermekkori barátjával bővültünk, szorosan utána pedig egyik partnerünk ajánlása alapján választottunk. Félreértés ne essék, mindék kolléga átment a szakmai szűrésünkön (hiszen szigorúan jól képzett-hozzáértő kollégát akartunk felvenni).

Nagyon jól is ment a dolog, sőt az egyikük még ügyfeleket is tudott hozni. Ennek nagyon örültünk. Fizetésemeléssel jutalmaztuk. Azt gondolom, hogy jól kerestek az úriemberek (ez a szóhasználat csak eddig illette meg őket, a későbbiekben már nem…).

Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a behozott magáncélú dolgok lassan elkerülnek az irodából. Családias, laza munkahely voltunk, mivel szinte ott éltük az életünk nagy részét, nem volt gond, ha valaki bent tárolt ezt-azt. Most már tudom, hogy ez volt az első jele a kollégák távozásának.

Egy napon arra ébredünk, hogy nem jöttek dolgozni, pár szerződött partnernél pedig nem futnak le a napi tesztek. A jelszók ugyanis megváltoztak. Hát elkezdődött. Utólag kiderült, már több hete puhították az ügyfeleket, hogy olcsóbban is lehetne üzemeltetni ezeket a számítógépeket és próbálták magukhoz édesgetni a cégek vezetőit. Nos, ez a négy legnagyobb ügyfelünknél sikerült is. Ők felmondták a szerződésünket. Hozzáteszem nem gondolták át jól, mert a felmondási időt három hónapban állapítottuk meg, így azt ki kellett fizetniük…

Nagy érvágás volt anno, emlékszem rá. Főleg az emberi oldala. Óriási csalódás. Mit rontottunk el vajon? Egyáltalán elrontottunk valamit? (azon kívül, hogy felvettük ezeket a gerincteleneket…) Az egyikük, akit előzőekben barátnak neveztem, alig mert a tulajdonosok szemébe nézni. Remélem, az élet visszaadja ezt mindkettőjüknek valamilyen formában.

Anyagilag is megéreztük. Ezek a cégek nagy részét adták ki a cég forgalmának. Időbe telt, mire magunkhoz tértünk és kitöltöttük az űrt.

Ezek után, hogyan vegyen fel alkalmazottat egy KKV? A kérdés persze felmerül, hogy szükséges-e egyáltalán alkalmazott. Dolgozzon mindenki alvállalkozóval? (Erről majd a következő posztban írok részletesen) Amerikában nyilván leperelhettük volna a gatyájukat is, de itt kicsiny hazánkban nincs semmi értelme a jogi elégtétel keresésének. A bíróság egy vicc, valljuk be. Elég sok ügyet láttam már (jelenleg is van négy másodfokon is megnyert perem, amivel pont semmire nem megyek), hogy tudjam semmi értelme.

Megjegyzés: Érdekes módon rajtam (mint magánszemélyen) még egy parkoló társaság is be tudja hajtani a kamu büntetését, de én sehogy nem tudok pénzhez jutni a magyar cégektől. Sajnos így van ez.

Az alkalmazottak kiválasztása nagy felelősség, immár megtanultam. Ennél talán egy vállalkozás indítása a nagyobb felelősség, de vajon megéri? Erről is külön posztot tervezek írni.

Te mit gondolsz erről? Várom véleményed!

Minden működik magától? Igen, hiszen a mai technológiai eszközök úgy készülnek, hogy az első elindítás után az idők végezetéig működjenek…. ööö.. hát sajnos nem. De miért van ez? Biztos felmerült már a kérdés bennünk, hogy miért is romlik el valami. A mai posztban erről szeretnék írni pár gondolatot.

Hardveres oldalról tekintve az eszközeink egyszerű alkatrészekből épülnek fel, melyek összességében bonyolult hálózatokat alkotnak. Minden egyes alkatrésznek megvannak az adott típusra jellemző működési tulajdonságai és ezen jellemzők normál üzemi határértékei. Idővel az alkatrészek működési paraméterei változhatnak és változnak is. Az elektromos áram sem egy állandó stabil forrás. A lakásban vagy irodában minden eszköz egy hálózatban működik: a számítógép, monitor, mosógép és a porszívó is. Ezeknek a berendezéseknek az elektromos zavarjainak a kiszűrése az eszköz tápegységének a feladata.
Még ha nem is éri extrém környezeti hatás (beázás, túlmelegedés, stb.) akkor is bejutnak az áramkörökbe bizonyos károsító ingadozások és elektromos tüske jelenségek. Ez az úgynevezett öregedés elősegíti a környezeti- és elektromos károsodásokat is. Amennyiben a hálózatban más eszköz is működik, ami szintén zavarja az áram stabilitását, akkor ez az öregedés mellett a közvetett „károsító tényező”! 

Szoftveres részről nézve a folyamatos fájlmásolások, törlések „szemetet” hagynak a tárolóinkon, memória egységeinken. Eltekintve a szándékos támadásokat, melyeket, egy megfelelő védelemmel el tudunk hárítani, a sok „szemét” előbb- utóbb felgyülemlik. Mi is történne otthon, ha férj nem vinné le a szemetet a megbeszéltek szerint? Természetesen a feleség vinné le, pontosan ugyanúgy, ahogy a rendszereink működéséért felelős személynek is el kell végeznie ezt a „karbantartó” munkát. Lehetőleg úgy, hogy mi ne is vegyük észre. Ha ezt senki nem végzi el, bizony előbb utóbb leszűkül a mozgástér a lakásban. Ezért érezzük azt, hogy a pár évvel ezelőtt megvásárolt eszközünk ma már belassult, akadozik a működése. Elvonatkoztatva a „gyártók érdeke” összeesküvés elmélettől, megállapíthatjuk, hogy amennyiben ugyanarra használjuk az eszközünket, mint azt eredetiekben terveztük, megfelelően karbantartjuk, akkor bizony nem fog „elhasználódni”. De akkor miért kell meghatározott időtávra tervezni? Miért is szükséges időről időre megválnunk szeretett kütyüinktől?  

A válasz a fejlődés. A fejlődni akarás - vágyás és fejlődési kényszer. Ki használ a manapság Windows NT-t? Pedig az akkori MS Office (Office 2000) alkalmazások a mai napig elfutnának rajta. Mégis új telefonjaink, új nyomtatóink, notebookjaink vannak irodáinkban melyeknek majdani cseréjét, igen is be kell terveznünk már most. Azonban, hogy ez milyen időtávot is rejt magában nagyban függ  a terveinktől (például az üzemeltetésre fordított összegektől is). Fontos, hogy minden eszköz élettartama egyedi, így külön-külön kell meghatározni azt. Nem szabad egy hálózati eszközt (swith, router, kiszolgáló, stb.) összehasonlítani egy mobiltelefonnal. Ugyanez vonatkozik az eszközök üzemeltetésére. Még egy mobiltelefon is folyamatos üzemeltetést kíván: Tölteni kell, az e-maileket- képeket időközönként karbantartani, menteni, a rajta futó operációs rendszert és alkalmazásokat frissíteni. Most már látjuk, semmi sem működik magától, a kérdés ez után inkább az, hogy hogyan vásároljunk új terméket és kire bízzuk az ezek üzemeltetését! Erről a következő cikkben írok majd!

Szép napot!
 

Szeretném, ha sokan tanulnának az esetemből, hátha el tudják kerülni életük ilyen korai szakaszában a kórházat. Pontosabb nevén az Országos Gerincgyógyászati Központot, itt vagyok most. Hétfőn jöttem ambulánsan, kezelésre. Nem tudtam felegyenesedni, azaz fekve-négykézlábon jártam már egész hétvégén. Gondoltam kapok egy helyi szurit és futok haza.. hát nem ez lett. Gyors MR vizsgálat után már tolószékben hoztak fel az emeleti ágyba és pikk pakk bennem is volt az infúzió. Máshogy mondjuk nem is tudtam volna feljönni, annyira rosszabbodott az állapotom.. vagy csak kiment belőlem a hétvége alatt belapátolt fájdalomcsillapítók hatása?  Szerencsém volt, éppen üresedett egy ágy a 131-ben amit így megkaptam. 

Szeretem ezt a helyet, 3 éve is itt voltam, akkor tervezett konzervatív kezelésen. Mivel legutóbb teljes javulást hozott az egyhetes kúra, nagyon optimistán vágtam bele az új projektbe. Estére persze rosszabbodott a helyzet, 4 fájdalomcsillapító sem tudta elnyomni az érzést. Hajnalban meg is jelentem a nővéreknél, hogy erősebb cucc kell. Meg is kaptam! Konkrétan egy tenyérnyit válogatott nekem össze a kedves hölgy, imádtam! Amire visszavánszorogtam a szobába már semmit nem éreztem. A nem fájó végtagjaimat sem! Nagyon király érzés volt, örök hála érte!

Reggel korán jött a doktor úr a megbeszélt injekció miatt. Mentünk a CT-be ahol megnézte hol van a ideggyök.. azt fogjuk megszúrni. Leizzadtam, nem bírom a tűszúrás gondolatát sem. Küzdök ellene régóta, próbálok szembenézni ezen félelmemmel, például tetoválásokat varratok meg ilyesmi. Ahhoz meg abszolút nem szoktam hozzá, hogy gerincben álló tűvel tologatnak ki be a CT-ben, hogy ellenőrizzék a 10 cm hosszú fém pontosságát. Kicsit mozgatni kellet, de másodszorra már jó helyen volt, mondták. A speckó anyag betöltése után már jött a teljes zsibbadás, végig a lábamon szépen lassan. Nagy megkönnyebbülés volt, mert a tű kikerült a hátamból és a fájdalom is megszűnt. Megcsináltuk! J Jöhet a rehab!

Innentől beindult a wellness! Masszőr hölgy látogatott meg a szobában, aki átmozgatta felsőtestem, és finom olajjal átkente. Jól hangzik, nem? Egy Gyógytornász hölgy is megdolgoztatott, de csak óvatosan, fájdalom mentesen. Estig nem tudtam kikelni az ágyból, így ez ebéd kimaradt, helyette jött a napi infúzió. Amire kiment a zsibbadás, már 8 óra is elmúlt. Fürdés, tisztálkodás és SENSOLIGHT!! Nagyon király, mint egy űrhajó, legutóbb is kedvenc volt.

Itt tartok most, a javulás útján immáron sétálok a saját lábamon. Napról napra jobb lesz reményeim szerint. Sok idő van most arra, hogy átgondoljam, hogyan tovább, de erre nem akarok most kitérni.

Szeretném külön megköszönni a feleségemnek, hogy az így teljes egészében rászoruló otthoni dolgok mellett volt energiája többször is bejönni hozzám, behozni a „kórház szettet”,stb. Imádom ezért is, nem is tudom hol tartanék nélküle, de igen tudom: sehol.

Szép napot!