virágleventevélemény

Megéri fizetni az egészségügyi szolgáltatásokért? Inkább várjuk ki a sort a rendelőben, hiszen ugyanaz az orvos lát el minket majd, ugyanazzal az eszközzel, miben lehetne más… gondolnánk, ha túlságosan naívak lennénk.

Sajnos az egészségügyi állapotom miatt nagyon sokszor találkoztam a magyar fizetős egészségügyi ellátással az elmúlt pár évben. Súlyos gerincproblémám miatt évről évre hívatlan vendége vagyok az országos gerincklinika adott osztályának, így folyamatosan megtapasztalom a különbséget! Véleményem szerint óriási a difi, de vajon ez csak a reumatológiával van így?

Pár éve történt, hogy foggondom akadt. Egy jól sikerült partin ugyanis eltűnt a korona a fogamról… Biztos a sok vodka narancsnak volt ilyen fogkorona eltüntető hatása, de a lényeg, hogy másnap nem is rémlett, hogy mi történhetett (a fogammal!!!). Tárgyi bizonyítékokat pedig nem találtam. (eltűnt a korona…) Lehet, hogy a fogtündér megviccelt? Minden esetre pénzmagot nem rakott a párnám alá. Kénytelen voltam hát szakember segítségét igénybe venni (no nem nyomozót , hanem fogorvost).

Jellememből adódóan gyakran szoktam kitalálni mindenféle elvetemült dolgot, amelyekkel még magam is meglepem. Ilyen volt ez is. Arra gondoltam, nem futok a magán rendelésre, hanem irány az SZTK. Végül is fizetem a TB-t, sose volt elmaradásom, jár nekem az ellátás. A XI. kerületi rendelőnek amúgy is egész jó híre van, így simán belevágtam a projektbe.

Telefonon sikerült bejelentkeznem. Nem volt egyszerű kideríteni kihez is tartozom, ugyanis még nem voltam ott soha ezelőtt. Megtaláltuk a doktornőmet és a megfelelő időpontot is, szóval szuperül kezdődött.

Na persze a folytatás... Megjelentem az kialkudott időpontban, talán egy kicsit előbb is, ki tudja, hátha előbb végzek. Nem így lett. Két és fél órás várakozást követően, szólítottak. Belépve láttam, hogy nem a megszokott űrfotel fogad, nincsenek szuperfények és király kütyük.

De mielőtt jobban megnézhettem volna a felszerelést már hajszolt ki az asszisztens - sajnáljuk, de nagyon nagy a késés, nem tudjuk most ellátni.(nekem mondják? Jó ideje itt ülök….)  Jöjjön vissza két hét múlva- azzal a kezembe is nyomtak egy papírt, jó nagy betűkkel ráírva az ajánlott időponttal. Le van foglalva, mondták és csukták is rám az ajtót…

Sajnos nem tudom az okát a csúszásnak és erről nem is nyilvánítanék véleményt, azonban nem gondolom, hogy ez a módja az elintézésnek. Ilyen nagy a „vevőállomány”? Ekkora nagy a tömeg? Akkor miért ezt az időpontot kaptam vajon? Mi lehet ennek az egésznek az oka?

Miért tudja ezt megoldani egy magánrendelő? Más a rendszerük? Több időt szánnak egy betegre? (ők megtehetik?) Másnap elmentem egybe, időpontra. Persze ide is kicsit előbb érkeztem. Sejtitek mi történt? Hát megcsinálták a fogamat! Gyorsan, precízen, várakozás nélkül.

Itt voltak szuper kütyük, félelmetes űrtechnológia, minden ami kell egy ilyen "drága" helyre. Gyorsan rögzítsük, hogy annyira drága és jó minőségű magyarországon a magán orvoslás, hogy küldöldről is ide járnak! Külön iparág fejlődött ki az orvos turizmusra. Simán megéri ideutazni, eltölteni egy kis időt, megcsináltatni a fogat, cicit, bármit és hazautazni akár skandináviába. Hihetetlen. 

Kipróbáltam egyébként a reumatológiát is. Írtam, hogy ilyen a jellemem, nem adom fel könnyen. Ott eleve másfél hónap volt az első időpont, amit kérhettem. Nagyon érdekesen, 7 percenként adják az időpontokat, kaptam is jól megjegyezhető 17.43-at. Ezt mondjuk az én szúrtam el. Rosszul írtam be a naptáramba és egy nappal később mentem. Aznap nem rendelt az orvos, így az lett volna a megoldás, hogy kérek egy új időpontot… gondolod, hogy másnapra.

Szóval kellene egy hosszú távú megoldás erre a problémára. Szerintem aki ezt meg tudja oldani, komoly politikai előremenetelre számíthat. Mi lehet az? Más országba fizetni a TB-t és kijárni a kezelésekre? Egyszerűen nem fizetni, mert úgy is kápézni kell minden alkalommal?

Én kitaláltam!

A háziorvoson és a sürgősségi szolgáltatáson kívül mi az amit "ingyen" igénybe veszünk?

Mint, hogy minden éremnek két oldala van, most nézzük kicsit a másik oldalát. Havi 7050.- forintért mit várunk? Mire elég ez az összeg? 2016.január elsejétől ennyi a havi egészségügyi szolgáltatási járulék. Az ország maxiumum fele fizeti, szóval nem nehéz kiszámolni, hogy egy főre mennyi jut. 

Megoldási javaslatként felmerülhetne, hogy ez az összeg legyen az (háziorvos és ) általános ambuláns járulék. A többiért pedig fizessünk! Nem lennénk hátrébb, de lehet, hogy ezek a szolgáltatások viszont magasabb színvonalúak lennének. Szerintem ez a megoldás! Kicsit mélyebben ki kell dolgozni, ezt elismerem, de még csak ötlet szinten mozog. Várom a megfelelő támogatottságot.

Ti mit gondoltok? Működne az ötletem? Ha egyet értessz velem oszd meg a bejegyzést "Leventét miniszternek" címmel! Reméljük ez egy új sikersztori kezdete!

Szép napot!

Úgy 17 éves lehettem, amikor először gondoltam rá, hogy nekem bizony valami nagyon elvadult sportkocsi kell ha megnövök. Már akkor imádtam a forma 1-et, így nem is akarhattam mást, mint egy tűzpiros Ferrari F40et. Ez volt az utolsó modell, amit még 1988-ban Enzo Ferrari halála előtt mutattak be. Egyszerűen, gyönyörű szép!

Egy középmotoros, hátsó kerék meghajtású álom!  Abban az időben ez volt a leggyorsabb, legerősebb és legdrágább autó, amit a Ferrarinál a nyilvánosságnak értékesítettek. Igen, ugyanis nem minden Ferrarit vehet meg bárki.

Már akkor elképzeltem, ahogy megjelenek a szalonban:

Egy tavaszi délelőtt térek be, már a kihagyhatatlan reggeli kávém elfogyasztása után. Két talpig öltönyös fószer rohan irányomba, hozzám, „a vevő” –hőz. Egymással versenyezve nyomják az elcsépelt kereskedői dumát, hogy így meg úgy a Ferrari. Ilyen gyors, ennyi lóerő… Nagyon gyenge eladók, egyet sem kérdeznek, de ma szerencséjük van. 

- F40 et akarok venni, mondom nekik halkan. Elég szerény srác vagyok egyébként, ha még nem ismernél (mondom ezt egy Ferrari vásárlása közben…).

Az egyikőjük kapkodva siet a katalógusért, a másik elegánsan mutatja az utat a szalonban forgó fenevad felé. Ő a szerencsés, ma ö kapja a jutalékot…

Ez valami versenyautó féle, gondolhatná egy kívülálló, hozzá nem értő. Lapos, tűzpiros. Tényleg olyan a szárnya hátul, mint egy forma egyes kocsié. Egyszerűen pazar látvány.

- Rendben lesz, suttogom. Óriási vigyort és elégedettséget látok az eladó arcán. Ezt királyul csináltam, gondolja. A papírokat gyorsan elintézzük, ez nem is kérdés, kb mindent aláírok amit elém rak, olyan izgatott vagyok.

Íme a nagy pillanat: a kulcsok átadása következik. Ez valami fenomenális, átadhatatlan érzés. Javaslom, írd fel te is a bakancslistádra. Nálam van, az enyém, az én tulajdonom. Wáááááá... Alig várom, hogy beülhessek és nyomjam neki, bele a világba! Én állok ki vele a szalonból, erőteljesen ragaszkodok hozzá, hogy mostantól csak én vezethetem a drágaságomat.

Az egész napom kocsikázással és tankolással telik. Érdekes, hogy ezt mondom, de az első pár órában kényelmetlen érzés fog el. Mindenhol, mindenki bámul. Komolyan, nekem kellemetlen. Először a kocsit, és egyből utána engem, a szemem leges - legmélyét. Lassan kezdek oldódni és szokom a feelinget. A lámpáknál rendesen ég a jobb oldali ülés, annyian be szeretnének ülni. Lehet mostantól még aktívabb lesz a szexuális életem? Érdekes összefüggés, de valljuk be valahogy így működik a világunk. Én meg férfiból vagyok, így könnyedén meggyőzhetnek az ellenkező neműek. Tudjuk jól, hogy elég jó eszközeik vannak erre. (Fontos gyorsan leszögeznünk, hogy ez még jóval a házaséletem kezdetének gondolata előtt történik!)

De a lényeg, hogy egy IHI turbós, 478 lóerős V8- as Ferrari F40-ben ülök, ami nem magasabb 113 centiméternél (ez egy hatéves kisgyerek magassága egyébként)… azonban ez a cucc csupán 4,1 másodperc alatt gyorsul fel 100ra. Elképesztő.

Hmmm…

Szóval, pontosan ezt álmodtam meg kicsit több mint 20 éve.

Ha mostantól kezdve minden második héten megnyerem a reblog sprintet, akkor megközelítőleg 1085 hónap alatt összegyűjtöm a jelenlegi 350.000 Eurós vételárát.

Kérlek, oszd meg a posztomat, segíts meggyőzni a szerkesztőket, hogy a cikk érdemes a főoldalra kerülésre és esélyes a végső győzelemre. Segíts, hogy megvalósítsam ezt a régi álmom.

Előre is köszönöm és szép napot kívánok!

Virág Levente

Az emberi fejlődés része a baktériumok és vírusok leküzdése. Sajnos az idők folyamán ez mit sem változott (valószínűleg nem is fog… XD). Csupán a világunk terjedt ki jelentősen. A technikai vívmányok megjelenésével együtt találkozhatunk ezek betegségeivel is. Ki ne használna manapság okos telefont, közösségi médiát. A vírusok ide is bejelentkeznek, nincs mese, ezen nem tudunk változtatni. A legelterjedtebb közösségi médiában, ide ki is írhatom: Facebook-on is nap, mint nap találkozunk ezzel. Sajnos kevesen veszik észre, és mint egy kisebb megfázást, lábon kihordják… azaz terjesztik tovább.  Nos ha kerültél már hasonló helyzetbe vagy el akarod kerülni, mindenképpen olvasd tovább a cikket.

Szeretnék segítséget nyújtani neked, azaz megmutatni, hogyan is moss kezet az IT világban.

Legegyszerűbb módja egy betegség legyőzésének, ha nem kapjuk el. Igyekezzünk védekezni a vírusok ellen: Szedjünk vitamint, figyeljünk a táplálkozásunkra… azaz csak megbízható programokat telepítsünk, ne osszunk meg mindenféle ismeretlentől posztot, ne akarjunk minden érdekesnek tűnő játékfelkérést elfogadni és ne adjunk hozzáférést bármilyen programnak az adatlapunkhoz. Ez olyan mintha meztelenül mennénk ki -20 fokba úgy, hogy nem eszkimóból vagyunk.

Nyilván mindenkit érdekel a TROLL neve, de hidd el nem leszel kevesebb attól, ha nem engedélyezed ennek a programnak az adatlap hozzáférést. ( Az enyém egyébként Kuzamijo…)

Na de mi történik, ha már megfáztunk és szeretnénk gyorsan meggyógyulni. A receptet most meg tudom adni, de kiváltani neked kell. XD

Először is töröljünk minden alkalmazást a facebookon. Ezt így tudod megtenni: Nyisd meg a Facebookot, majd navigálj a Beállításokhoz. A bal oldali listában az Alkalmazások fülre nyomj egy emberes kattot, majd az összes olyan alkalmazást, amelyet látsz a listában, az X-re kattintva távolíts el. Tényleg mindet. Legyél könyörtelen! Ne bízz senkiben. ( Ez amúgy egy nagyon hasznos tanács az élet más területein is … XD )

Sajnos a böngésződtől is meg kell válnod. Szedd le mindet, amit tudsz(Az explorer-t ne erőltesd, az maradhat…XD), amivel valaha megnyitottad a Facebook-ot. (Előtte érdemes letölteni egy telepítőt, azért, hogy majd újra tudd telepíteni..)

Ezek a böngészők sok információt eltárolnak rólunk, szokásainkról. Sajnos ebbe is bele tud férkőzni az ellenség, így ezeket még el kell távolítanunk. Nyiss meg valamilyen fájlkezelőt (akár a Windows sajátját), és keresd meg a böngészőnek megfelelő mappát a Felhasználók (angol Windows esetén Users) mappában. Ennek leggyakoribb útvonala a C:\Users\atefiókodneve\AppData\Local. Itt kell letörölni a böngésződnek megfelelő mappát, hogy a maradék letöltött és konfigurációs fájlok is menjenek a levesbe. Ha Firefoxot használsz, a Mozilla mappát keresd, Chrome esetén a Google-t, és így tovább. Nagy, határozott DEL gomb. Ne kíméld.

Elméletileg készen vagyunk! Futtathatsz valamilyen tisztító programot, ami a maradék szemetet is összeszedi a gépedről. Ennek a befejeztével jöhet az újraindítás, és a böngésző(k) újratelepítése. Ha megvagy mindennel, tanulj a hibádból, szedd a vitaminokat és vegyél fel valami jó vastag kabátot, mondjuk egy Kaspersky Antivírus programot …

Ha elakadsz bátran írj, itthon vagyok ráérek... XD

Pár éve történt meg velem ez a történet, amikor még vezetője voltam egy informatikai vállalkozásnak. Egész jól ment a biznisz, rendes ügyfeleink voltak, akkoriban fizettek is rendesen. Kisebb rendszerek üzemeltetésével foglalkoztunk, alaposan és megbízhatóan dolgoztunk, ami persze több megrendelést is vonzott magával. Marketingre nem költöttünk, az ügyfelek ajánlásai alapján szereztünk újabb partnereket. Mivel ez a folyamat jól működött, kénytelenek voltunk bővülni. Akkoriban ez új alkalmazottak keresését jelentette. Első körben a tulajdonosok gyermekkori barátjával bővültünk, szorosan utána pedig egyik partnerünk ajánlása alapján választottunk. Félreértés ne essék, mindék kolléga átment a szakmai szűrésünkön (hiszen szigorúan jól képzett-hozzáértő kollégát akartunk felvenni).

Nagyon jól is ment a dolog, sőt az egyikük még ügyfeleket is tudott hozni. Ennek nagyon örültünk. Fizetésemeléssel jutalmaztuk. Azt gondolom, hogy jól kerestek az úriemberek (ez a szóhasználat csak eddig illette meg őket, a későbbiekben már nem…).

Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a behozott magáncélú dolgok lassan elkerülnek az irodából. Családias, laza munkahely voltunk, mivel szinte ott éltük az életünk nagy részét, nem volt gond, ha valaki bent tárolt ezt-azt. Most már tudom, hogy ez volt az első jele a kollégák távozásának.

Egy napon arra ébredünk, hogy nem jöttek dolgozni, pár szerződött partnernél pedig nem futnak le a napi tesztek. A jelszók ugyanis megváltoztak. Hát elkezdődött. Utólag kiderült, már több hete puhították az ügyfeleket, hogy olcsóbban is lehetne üzemeltetni ezeket a számítógépeket és próbálták magukhoz édesgetni a cégek vezetőit. Nos, ez a négy legnagyobb ügyfelünknél sikerült is. Ők felmondták a szerződésünket. Hozzáteszem nem gondolták át jól, mert a felmondási időt három hónapban állapítottuk meg, így azt ki kellett fizetniük…

Nagy érvágás volt anno, emlékszem rá. Főleg az emberi oldala. Óriási csalódás. Mit rontottunk el vajon? Egyáltalán elrontottunk valamit? (azon kívül, hogy felvettük ezeket a gerincteleneket…) Az egyikük, akit előzőekben barátnak neveztem, alig mert a tulajdonosok szemébe nézni. Remélem, az élet visszaadja ezt mindkettőjüknek valamilyen formában.

Anyagilag is megéreztük. Ezek a cégek nagy részét adták ki a cég forgalmának. Időbe telt, mire magunkhoz tértünk és kitöltöttük az űrt.

Ezek után, hogyan vegyen fel alkalmazottat egy KKV? A kérdés persze felmerül, hogy szükséges-e egyáltalán alkalmazott. Dolgozzon mindenki alvállalkozóval? (Erről majd a következő posztban írok részletesen) Amerikában nyilván leperelhettük volna a gatyájukat is, de itt kicsiny hazánkban nincs semmi értelme a jogi elégtétel keresésének. A bíróság egy vicc, valljuk be. Elég sok ügyet láttam már (jelenleg is van négy másodfokon is megnyert perem, amivel pont semmire nem megyek), hogy tudjam semmi értelme.

Megjegyzés: Érdekes módon rajtam (mint magánszemélyen) még egy parkoló társaság is be tudja hajtani a kamu büntetését, de én sehogy nem tudok pénzhez jutni a magyar cégektől. Sajnos így van ez.

Az alkalmazottak kiválasztása nagy felelősség, immár megtanultam. Ennél talán egy vállalkozás indítása a nagyobb felelősség, de vajon megéri? Erről is külön posztot tervezek írni.

Te mit gondolsz erről? Várom véleményed!

Amikor beszerezzük cégünk számára az első irodai eszközöket, nagyon hamar szembesülünk a jelen kor technikai vívmányainak aktuális problémáival. Sokkal többet tud az „okos-eszköz” mint sejtettük. Természetesen kell találnunk valakit aki, segít nekünk beüzemelni és működtetni. Vagy felveszünk erre egy embert, vagy találunk egy külső céget, amelyik szakszerűen ellátja ezt a feladatot.

Aki külsős céggel üzemelteti a számítógépeit, az már nagyvállalkozás, gondoljuk. Ellenkezőleg! Amikor azon gondolkodunk, hogy ki oldja meg informatikai eszközeink üzemeltetését, első körben a kollégáinkat szoktuk számba venni. Igen, Péter tanult programozást a főiskolán, esetleg Gábor tudna segíteni, aki rettentő gyorsan gépel, merülnek fel a jobbnál jobb ötletek. Ezeket célszerű minél előbb el is vetni… “Power user” (IT-ben erősebb felhasználó) minden vállalkozásnál akad, azonban ezt ne keverjük össze a szakértőkkel akiknek kifejezetten az eszközök üzemeltetése a feladatuk.

A következő gondolat, hogy milyen könnyű a nagy vállaltoknak, ők megbíznak egy jó drága IT üzemeltető céget, akik minden problémát megoldanak. Valójában ez az egyszerű mondat több ponton is sántít.

Először is, ha problémát oldanak meg az üzemeltetők, akkor már nem lehetnek olyan drágák, mert annyira nem is jók. A jól üzemeltetett rendszerek a tervezésnél kezdődnek, úgy tervezik őket, hogy “problémák” ne is legyenek. Sokkal olcsóbb alaposan megvarrni egy jól kiszabott zsákot, mint foltozgatni és folyamatosan pótolni a belőle kiesett dolgokat. Sajnos akkor szoktunk rádöbbenni, hogy szükség van a tervezésre amikor előjönnek az első hibák, hiányosságok. Ezt kerüljük el, már a rendszer tervezésnél kérjük ki szakértők véleményét, hosszú távon bőségesen meg fog térülni.

Ráadásul a kis és középvállalkozásoknak költséghatékonyabb alvállalkozóval megoldani az üzemeltetést, mint “eltartani” egy igazán hozzáértőt. A mai fizetésigények és ehhez tartozó járulékok nehezen kigazdálkodhatóak egy kisvállalkozás életében. Valljuk be, mindenki szívesebben alkalmaz egy saját maga költségeit többszörösen visszahozó értékesítőt, mint egy üzemeltetőt, aki csak „viszi” a pénzt.  Erre nincs is szükség, manapság tervezhető módon, költségként elszámolhatóan tudjuk igénybe venni ezeket a szolgáltatásokat.

A mai piaci árak mellett átlagosan 25-30 informatikai eszköz üzemeltetése felett érdemes gondolkodni saját informatikus beiktatásán. . Ez nem csupán költségekben a határérték, hanem feladatok elvégzésében is a szolgáltató oldaláról.

A nagyobb cégeknek tehát lesz saját profi informatikusuk, de vajon ugyanazt a szakértelmet kapják a kkv-k is az alvállalkozóktól? NEM, mi sokkal többet kapunk. Az IT üzemeltetésre szakosodott társaságok egy cégben zanzásítják a szaktudást, hiszen nem egy személy szolgál ki minket, hanem kb 10 különböző szakterületről érkezett szakértő – csak éppen ugyanazon a megszokott szimpatikus hangon. A XXI.században csakis egyféle hang szólhat a háttérben,a bitek rezzenéséinek hangján, ezek a különböző távfelügyeleti programok zizegései, melyek azonnal jelzik amennyiben a rendszer működési tulajdonságai a meghatározott határértékek felé közelednek. Igen, a mai üzemeltetők ténylegesen a háttérben működnek, hogy mi felhasználók könnyedén, kényelmesen és ami a legfontosabb talán :  folyamatosan, megállás nélkül tudjunk termelni.

Ami az alvállalkozók mellett szól még ezen a területen az a szerződéses jogviszony. Olcsón, gyorsan tudunk váltani, amennyiben esetleg elsőre nem találtuk meg a megfelelő partnert. Sokkal nagyobb felelősséget vállalnak, mint egy alkalmazott és ezt mindössze eszközeink számának erejéig kell kifizetnünk. Összességében tehát sokkal jobban megéri kiszerveznünk eszközeink üzemeltetési feladatait.

Csak egy dolog nagyon nehéz egy jó üzemeltető céggel kapcsolatban, megtalálni őket, ugyanis tényleg láthatatlanok…